Századok – 2005
MŰHELY - Miroslav Michela: A Rothermere-akció visszhangja Csehszlovákiában 1927-1928-ban 1497
1512 MIROSLAV MICHELA vák hatóságoknak az efféle látogatások nem voltak ínyükre, s ezért különösen nagy érdeklődéssel figyelték a Nagy-Britanniából érkezők szlovákiai mozgását. (A szlovák sajtó ugyanakkor — természetesen — nem szentelt nagy teret Donald látogatásának.) A feszült helyzetet Frantisek Udrzal nemzetvédelmi miniszter szlovákiai körútja volt hivatott oldani.74 Benes október 26-án a parlament külügyi bizottsága előtt elmondott beszéde azonban újjáélesztette a téma iránti érdeklődést. A külügyminiszter, aki a Rothermere-kampány csődjéről beszélt, elismerte ugyanis, hogy a békerendszer korántsem tökéletes. A magyar sajtó azonnal lecsapott erre, és a magyar érdekeknek megfelelően kívánta magyarázni e kijelentést. Svehla miniszterelnök gyors fellépése azonban megakadályozta ezt.7 5 A Rothermere-kampány utóélete Szlovákiában 1928-ban A petíciós akció befejezése nyomán enyhült a Szlovákiában uralkodó feszültség, és a sajtóban is megritkultak a témával foglalkozó írások. A hivatalos jelentésekben azonban továbbra is előfordultak olyan megjegyzések, hogy agitátorokjárják Szlovákiát. Jelentősebb irredenta jellegű akciókra azonban nem derült fény, s a kampány már csak a sajtóban élt tovább. A csehszlovák hatóságok leginkább a Prágai Magyar Hírlap írásait tartották ártalmasnak, amely lap ellen több ízben is fellépett a cenzúra. A jelentések szerint főként a magyar értelmiség, a papság és a politikusok, különösen az Országos Keresztényszocialista Párt tagjai támogatták Rothermere akcióját.76 Sajátos módon kapcsolódott be a kampányba Dvortsák Győző (Viktor Dvorcák) szlovák irredenta, aki a szlovák autonómia követelésével akarta megbontani a csehek és szlovákok egységes fellépését. 1927 novemberében olyan üdvözlő táviratot küldött Rothermere-nek, amelyen a pittsburghi egyezmény aláíróinak hamisított szignóit helyezte el. Az amerikai szlovákok töbsége azonban egyértelműen elutasította a lord kampányát, így a kísérlet túlságosan átlátszó volt. Jehlicska szerint az ilyen dilettáns akciók csak rontották az irredenta sikerét.7 7 Rothermere 1927. decemberi amerikai útja szintén nem hozott semmiféle kedvező elmozdulást az ügyben. Rothermere magyarországi sikere sem volt maradéktalan. Óriási népszerűségét és feltételezett uralkodói ambícióit a magyar politikai elit túlnyomó többsége bizonyos ellenérzésekkel szemlélte, annál is inkább, mivel a politikusok egy részének megvolt a maga trónjelöltje. Talán ezért is küldte 1928 májusában a lord maga helyett fiát, Esmond Harmsworth-öt, a brit parlament konzervatív párti képviselőjét Magyarországra. Csehszlovákiában meglehetősen 74 SABA, ZÚ-BA, 354/28.; SNA, PR-BA, 771. dob., materiái 476/21-IL; Robert Donald: The Tragedy of Trianon. London, Thorton Butterworth Limited, 1928. (Magyar kiadása Rothermere bevezetőjével: Trianon tragédiája. Magyarország szózata az emberiséghez. Budapest, Magyar Revíziós Liga, 1928.) Donalddal kapcsolatban Bartók a következőt nyilatkozta: „Donald úrnak már a kérdéseiből kiérződik, hogy azokra a cseh kormányzatot terhelő válaszokat vár." MOL, Κ 64, 21. es., 1927-7-178. 75 Zemko: i. m., 221.; Slovák 1927. okt. 30. 3.; Prágai Magyar Hírlap 1927. okt. 28. 3.; Trianontól Rothermereig. I. m. 189-193. 76 SABA, ZÚ-BA, 41/28., 354/28., ZÚ - ON 1927. okt. 21. 77 Jehlicska jelentése, 1927. nov. 25. AHÚ SAV 33. tek.; Kramer: i. m. 172.