Századok – 2005

MŰHELY - Miroslav Michela: A Rothermere-akció visszhangja Csehszlovákiában 1927-1928-ban 1497

1500 MIROSLAV MICHELA Nemzetek Szövetségéhez a trianoni béke igazságtalansága ellen tiltakozó táviratokat küldtek. Rothermere cikkének óriási visszhangjára utal az a titkos számjeltávirat is, amelyet Walko Lajos külügyminiszter küldött a londoni követnek, Rubidó-Zichy Iván bárónak 1927. július 29-én. Az üzenet egy esetleges brit ellenakcióval kapcsolatban annak az aggodalomnak adott hangot, hogy a Rothermerecikkel kapcsolatos túlhajtott szenzáció veszélyeztetheti az ország külpolitikai érdekeit.8

Október 19-én Bethlen István kormányfő egy pártértekezleten kijelentette, hogy a magyar kormánynak nincs része az akcióban. Megjegyezte azonban, hogy Rothermere tevékenysége hálára kötelezi őt magát és az egész nemzetet is. Beszédében utalt arra is, hogy 1918-ban a határok kérdésében a magyar kormánynak sikerült megegyeznie a szlovákokkal (ti. Milan Hodzával — M. M.).9 Rothermere írása Olaszország kivételével nem talált jelentősebb pozitív visszhangra Európában. A kisantant államaiban és Franciaországban a sajtó többnyire elítélte a kezdeményezést, a hivatalos politika azonban kezdetben nem reagált rá, s remélve, hogy a kampány rövid életű lesz, nem tulajdonítottak neki nagyobb jelentőséget.10

A nagy publicitás azonban jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét a „magyar problémára". Közben a magyar kormánykörök súlyos dilemmával kerültek szembe. Rothermere érvei és önbizalomtól duzzadó nyilatkozatai a magyarországi közélet befolyásos képviselőinek rokonszenvét nyerték meg, s egyre erősebbé váltak a revíziót sürgető hangok. Megalakult a Magyar Revíziós Liga, amely a trianoni békerendszer igazságtalanságának és tarthatatlanságának hirdetését tűzte ki célul, s rövidesen Magyarország legjelentősebb revíziós szervezetévé nőtte ki magát. Nagy Britanniában és más országokban is aktivizálódtak a magyarbarát politikusok, akik szintén a fennálló békerendszer hibáit hangsúlyozták. A magyar fél számára a revíziós propaganda idővel bizonyos bel- és külpolitikai nehézségeket is okozott. A francia és a brit kormánykörök ugyanis nemcsak egyértelműen elhatárolódtak a lordnak a békeszerződések revideálására irányuló akciójától, hanem ilyen magatartást vártak el Bethlentől is. A magyar miniszterelnök Janus-arcú politikájára utal az is, hogy ebben az időben ugyan egyre nyíltabban kiállt a revízió mellett, közben azonban hangsúlyozta, hogy annak megvalósítására még nem jött el az idő. A franciák és a britek előtt úgy nyilatkozott, hogy Rothermere kezdeményezését nem tartja szerencsésnek, s a maga részéről elutasít minden revíziós törekvést.11 8 Iratok az ellenforradalom történetéhez. I-V köt. Szerk., összeáll.: Nemes Dezső, Karsai Elek Kubitsch Imre, Pamlényi Ervin. Budapest, Kossuth, 1956-1976. (A továbbiakban: IET.) IV köt. 4l/a sz. 9 Bethlen István beszédei és írásai. I—II. Budapest, Genius, 1933. II. köt. 190. A Hodza-féle tárgyalásokhoz legújabban 1. Marián Hronsky: Budapestianske rokovania Milana Hodzu a prvá demarkacná ciara medzi Slovenskom a Mad'arskom. In: Milan Hodza státnik a politik. Zost. Miroslav Pekník. Bratislava, VEDA, 2002. 157-181. 10

Ádám Magda: Kisantant és Európa 1920-1929. Budapest, Akadémiai, 1989. 247-248.; Ozer Carmi: La Grande-Bretagne et la Petite Entente. Haifa, Université de Genève, 1972, 116-154. A lengyel visszhanggal kapcsolatban 1. Andrzej Essen: Oglosy akciji lorda Rothermere w Polsce w 1927 r. In: Evropa mezi Nëmeckem a Ruskem. Zost. Miroslav Sesták, Emil Vöráéek. Praha, Historicky ústav AV CR, 2002. 355-361. 11

Ismeretes, hogy Austen Chamberlain brit külügyminiszter az 1927. december 5-én Genfben Bethlennel folytatott bizalmas tárgyalásokon kártékonynak nevezte Rothermere akcióját, és arra figyelmeztette a magyar kormányfőt, hogy tartsa magát távol tőle. Bethlen a kormány és a saját nevében elhatárolódott a kampánytól. L. Bethlen feljegyzése Austen Chamberlain külügyminiszterrel