Századok – 2005

MŰHELY - Miroslav Michela: A Rothermere-akció visszhangja Csehszlovákiában 1927-1928-ban 1497

1498 MIROSLAV MICHELA a kisantant államai között, ám ezek végül sohasem jártak sikerrel. Ebben az időszakban Magyarország és Csehszlovákia viszonyát is feszültnek, bizalmatlansággal telinek, sőt ellenségesnek lehet nevezni. Az 1927. év változást hozott az addig viszonylag passzív és eléggé elszigetelt magyar külpolitikában, amely fokozatosan aktivizálódni kezdett. Ε változás több okra vezethető vissza. A gazdasági konszolidáció eredményei valamint az ország katonai és pénzügyi ellenőrzésének megszűnése az eddiginél nagyobb manőverezési lehetőséget biztosítottak számára. Az 1925. évi locarnói szerződések után megfelelő külpolitikai partner is feltűnt, mégpedig Olaszország, amely ekkoriban aktívan együttműködött Nagy-Britanniával, s befolyást kívánt szerezni Közép-Európában. 1927. április 5-én Rómában aláírták az olasz-magyar barátsági szerződést, amelynek titkos záradéka szoros politikai együttműködést irányzott elő a két ország között. Az olasz kapcsolat révén Magyarország külpolitikai támogatást szerzett törekvéseihez. Az Olaszországgal folytatott tárgyalásodon elhangzott, hogy Csehszlovákia tekinthető Magyarország fő ellenségének, ezért a csehszlovák problémát kell elsőként megoldani. Az olasz-magyar közeledésre válaszként a kisantant államai május folyamán a csehországi Jáchymovban tartottak megbeszélést. Magyarországon ebben az időben már nyíltabb revizionista kijelentések hangzottak el, miközben a „magyar ügy" publicitásához az egész világon nagy mértékben hozzájárult a Rothermere-kámpány is. Harold Sidney Harmsworth, Rothermere vikomtja (1868-1940), Nagy-Britannia egyik leggazdagabb emberévé vált, miután megörökölte bátyja, Lord Northcliíísajtóbirodalmát. Az örökségbe néhány nagy példányszámú, de bulvárjellege miatt nagy politikai befolyással nem bíró napilap is beletartozott. Rothermere nézeteire már ekkor jellemző volt az éles antibolsevizmus, a fasizmushoz — később a nácizmushoz — való bizonyos vonzalom. Annak oka, hogy a lord miért kapcsolódott be a revíziós kampányba, még nincs teljesen feltárva. Tudjuk azonban azt, hogy Rothermere, aki csodálta az olasz fasizmust, az olasz-magyar szerződés megkötése után Rómában járt, ahol megbeszélést folytatott Mussolinivei. Valószínűsíthető, hogy már itt megegyezés született egy Magyarország melletti sajtókampány elindításáról. Ehhez a nagy érdeklődéssel kecsegtető, szenzációs téma mellett hozzájárulhatott a lord ismeretsége Franz Hohenlohe herceg volt feleségével, a bécsi származású Stefanie Richterrel, aki Rothermere-t megismertette a Trianon-problémával. Azt is tudjuk hogy a cikk megjelenése előtt lord Budapestre látogatott, s véleményünk szerint nem véletlenül, Rothermere részt vett egy Trianon-ellenes tüntetésen is, s későbbi visszaemlékezésében külön hangsúlyozta azt az erős érzelmi hatást, amelyet a „Budapesti kirándulás" gyakorolt rá. Annak ellenére, hogy eleinte tagadta, hogy terveiről egyeztetett volna Bethlennel és a magyar kormánnyal, 1939-es visszaemlékezéseiben már azt írta, hogy nemcsak a miniszterelnök, de maga Horthy kormányzó is információkat bocsátott a rendelkezésére.2 Rother-2 Rákosi: i. m. 49. Rothermere (Harold Sidney Harmsworth): My Campaign for Hungary. London, Eyre and Spottiswoode, 1939. 52. L. továbbá: Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája 1919-1945. 3. kiad. Budapest, Kossuth, 1988. 109.; Vásárhelyi Miklós: A lord és a korona. Budapest, Kossuth, 1977. 68. Vö. Bencsik: i. m. 62-63. Archiv Ministerstva Zahranicních vécí Praha (AMZV), Politické zprávy (PZ) Budapest' 1927. 60. sz. És legújabban: Romsics Ignác: „Magyarország helye a