Századok – 2005
MŰHELY - Tóth Andrej: A Huszár-kormány meghívása a párizsi békekonferenciára (1919. december - 1920. január) 1477
1496 TÓTH ANDREJ jának végeredményben nem volt különösebb jelentősége. A békedelegáció azonnali — decemberi — kiküldése technikai okokból egyébként is szinte lehetetlen volt, az indulás január elejére történt elhalasztása pedig politikai és lélektani szempontból inkább csak szimbolikus jelentőséggel bírt, habár a párizsi békekonferencia az ünnepek alatt is teljes erővel dolgozott, és az LT nem csak szenteste, hanem Szilveszter napján is ülésezett. A békedelegációnak az új esztendőben való útnak indítása jelképes párhuzamot is kínál: új év - tabula rasa. A béke-előkészítő bizottság működésének ismeretében voltaképpen nem is lehet igazi halasztó taktikáról beszélni, hiszen a bizottság tagjai — akik hamarosan a békedelegációba is bekerültek — Apponyi vezetése alatt december legelejétől rendszeresen plenáris, bizottsági és szakértői tanácskozásokat tartottak, amelyek során megtárgyaltak és jóváhagytak minden „békeanyagot."100 Ez tehát azt jelenti, hogy a békedelegáció 1920 elejére tervezett indulása lényegében a magyar küldöttek Párizsba való kiutazásának a legkorábbi és legelfogadhatóbb időpontja is volt. A delegáció így végül — a magyar kormány 1919. december 13-i jegyzékével összhangban — rögtön az ünnepek után utazott ki a párizsi békekonferenciára. Tagjai különvonaton hagyták el a budapesti Keleti pályaudvart január 5-én reggel 8 óra 50 perckor, és a Bécs-Buchs-Delle útvonalon január 7-én reggel 8 óra 10 perckor érkeztek meg a párizsi Gare de l'Est-re. A békekonferenciára először csak a delegáció egy része utazott ki, amelynek az volt a feladata, hogy akkreditálása után azonnal adja át a békekonferenciának a Magyarország legégetőbb problémáival foglalkozó előzetes jegyzékeket, és átvegye az előzetes békefeltételeket. Ezt követően a küldöttségnek vissza kellett térnie Budapestre, hogy a delegáció többi tagjával kczösen kidolgozza a békefeltételekre adandó végleges magyar választ.101 Fordította: Zahorán Csaba 100 Vö. M BT. I. köt. XVI. 101 Uo. XVIII-XI .
