Századok – 2005
MŰHELY - Tóth Andrej: A Huszár-kormány meghívása a párizsi békekonferenciára (1919. december - 1920. január) 1477
1486 TÓTH ANDREJ Bethlen ismét felszólalt e megoldás ellen, s előterjesztette saját forgatókönyvét Magyarország kezdetben követendő taktikájára vonatkozóan. Továbbra is a magyar delegáció elutazásának késleltetését szorgalmazta, hogy ily módon a magyar kormánynak még a békefeltételek átvétele előtt lehetősége legyen három, esetleg négy jegyzéket intézni az antanthoz. Az első jegyzéket illetően Bethlen javasolta, hogy Magyarország hívja fel a szövetséges hatalmak figyelmét arra a tényre, hogy közjogi szempontból „itt azelőtt egy két államból alakult monarchia létezett és ezen monarchiában Magyarországot sokkal kisebb felelősség terheli, mint azt a külföldön általában rólunk terjesztik".46 A Bethlen javasolta második jegyzék — amelynek szövegét már elő is készítette — Erdély kérdését érintette, és arra mutatott rá, hogy „mindaz, amit a románok követelnek, egy politikai nonsens".4 7 A harmadik, Bethlen által „román jegyzéknek" elnevezett beadvány a román hadsereg által végrehajtott foganatosított Jogtalan és mértéktelen"4 8 rekvirálásaira mutatott volna rá, és részletesen foglalkozott volna a román megszálló csapatok által elkövetett minden jogtalansággal. A jegyzék egyúttal azt is célozta volna, hogy Magyarország javára befolyásolja a békekonferencia tagjait, még mielőtt a magyar küldöttek átveszik a békefeltételeket. A Bethlen javasolta negyedik jegyzéket, amely részletes kiegészítő jegyzékek kíséretében a magyar kormány egységes válaszát tartalmazta volna, csak a békefeltételek hivatalos átvétele után kellett volna benyújtani. Bethlen azonban reálisan látta a helyzetet, és nem várt átütő sikert az általajavasolt forgatókönyvtől. Mégis felhívta a figyelmet arra, hogy „a békefeltételeknek ezen átvétele részünkre egy olyan nagy propaganda-alkalom, amelyet teljesen ki kell használnunk". Bethlen a békefeltételek ilyen körülmények között történő átvételét Jogcímnek" tekintette arra, hogy — ismét Bethlen szavait idézve — „később hivatkozhatunk mindezen előadott ellenvetéseinkre, amelyek meghallgatásra nem találtak", és amelyek így Magyarországot felhatalmazzák saját sorsának „saját erőből" való megoldására.4 9 Bethlen az antanton belüli ellentétekre is hivatkozott, amikor a delegáció kiküldésének elhalasztását szorgalmazta. Ezekben az ellentétekben stratégiai előnyt látott Magyarország számára. Kiemelte, hogy nem egyszerűen az ügy néhány hónapos kitolásáról van szó, s nagyon szerencsésnek nevezte a magyar kormány két — fentebb említett — jegyzékét.50 A halasztás mellett foglalt állást a magyar békeküldöttség leendő elnöke is. Apponyi azt javasolta, hogy lehetőleg úgy tolják ki a kiutazás időpontját, hogy a békeszerződés aláírására csak áprilisban kerüljön sor.5 1 Az értekezleten Apponyi megindokolta a Huszár-kormány felállása előtti álláspontját is. Akkor épp a béke minél későbbi aláírása érdekében kívánta a lehető legtávolabbi időpontra kitolni a magyar kormánynak az antant részéről történő elismerését (sic!), amely a béketárgyalások megkezdésének elengedhetetlen feltétele volt. 5 2 46 Uo. 3. 47 Uo. 48 Uo. 4. 49 Uo. 50 Uo. 5. 51 Uo. 7-8. 52 Uo. 6.
