Századok – 2005
MŰHELY - Tóth Andrej: A Huszár-kormány meghívása a párizsi békekonferenciára (1919. december - 1920. január) 1477
A HUSZÁR-KORMÁNY MEGHÍVÁSA A PÁRIZSI BÉKEKONFERENCIÁRA 1479 Az „elhallgatott" meghívást a szövetségesek egy hónappal később politikai és taktikai okokból használták ki. Az LT június 7-i távirata, amely a magyar csapatoknak a csehszlovák hadsereg ellen intézett ellentámadása ellen tiltakozott, egyben említést tett a békekonferencia azon szándékáról is, hogy Magyarország képviselőit meghívják Párizsba.13 A magyarkérdés azonban egyre időszerűbb lett, nemcsak a közép-európai katonai-politikai helyzet miatt, hanem magának a békeszerződés megkötésének szempontjából is. A nyár folyamán ugyanis a célegyenesbe jutott az osztrák békeszerződés előkészítése, s július 20-án, amikor Ausztria kézhez kapta a végleges szöveget, az aláírás már a közeljövőben várható volt. Az LT 1919. július 26-i ülésén elfogadott nyilatkozatával megüzente a tanácskormánynak: „a Szövetséges és Társult Hatalmaknak az a vágya, hogy békét kössenek a magyar néppel", ugyanakkor e nyilatkozat mondta ki először teljes határozottsággal azt is, hogy „Kun Béla kormányával" viszont nem hajlandó tárgyalni.14 Augusztus l-jén, a bel- és külpolitikai viszonyok és a magyar-román hadihelyzet szorításában Kun kormánya lemondott, és az ország kormányzását tisztán szociáldemokrata kormánynak adta át, amely Peidl Gyula, a Berinkey-kormány volt munkaügyi- és népjóléti minisztere vezetésével alakult meg, az ellenzéki jobboldali szociáldemokrata szakszervezeti vezetők részvételével. Az új politikai fejlemények megfelelő belpolitikai viszonyokat látszottak teremteni ahhoz, hogy Magyarországgal is megkössék a békét. Ám Párizs kezdeti tartózkodó magatartása az új magyar rendszer iránt — s főképp Ion Brátianu román miniszterelnök merev és ambiciózus politikája a magyarkérdésben — gyorsan véget vetett az ígéretes fejlődésnek. A román csapatok a szövetségesek felhatalmazása nélkül önhatalmúlag elfoglalták a békekonferencián megrajzolt Magyarország területének felét, beleértve a fővárost is. Augusztus 6-án Peidl szociáldemokrata kormányát megbuktatták, és a román megszálló parancsnokság védnöksége alatt ellenforradalmi kurzus került hatalomra Friedrich István miniszterelnök vezetésével. Ezt az újabb jelentős politikai fordulatot pedig egy váratlan és a nagyhatalmak számára érthető okokból elfogadhatatlan esemény tetőzte be. Az ország élére homo regius-i címét felújítva Habsburg József főherceget ültették. Mielőtt a békekonferencia tájékozódhatott volna a nehezen áttekinthető magyarországi viszonyok között, s mielőtt mérlegre tehette volna az ország új szociáldemokrata kormányának első intézkedéseit — amelyek bizonyították vagy cáfolták volna a megbízhatóságát —, az antant ugyanolyan szorult helyzetbe került, mint a tanácsrendszer idején. Az antant számára természetesen ugyanúgy elfogadhatatlan volt békekonferenciára hívni egy Habsburg főherceg által kinevezett magyar kormányt, mint a „munkásköztársaság" kormányát. Sőt, az új magyarországi politikai fejlemények nemzetközi szempontból talán 13 L. Clemenceau-nak, a békekonferencia elnökének a magyar kormányhoz intézett 1919. június 7-i táviratát. Közli: Francia diplomáciai iratok.. (1918-1919). 145. sz. 14 Az LT július 26. délutáni ülésének jegyzőkönyve. FRUS PPC. VII. köt. 317-322. Az ülésen Clemenceau-n kívül Henry White amerikai, Arthur Balfour brit, Pichon francia, Tommaso Tittoni olasz külügyminiszter és Nobuaki Makino báró volt japán külügyminiszter vett részt.
