Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bódy Zsombor: Szociálpolitika és szociáldemokrácia Magyarországon az I. világháború idején 1457
1472 BÓDY ZSOMBOR sában. A Budapesti Húsnagyvágó Rt-n és a Haditermény Rt-n kívül több kisebb vállalatban is részvényesek voltak, s képviselőjük — legtöbbször Erdélyi Mór, a nyomdászból lett igazgató — e vállalatok mellett a különböző állami anyagelosztó központok vezetőségében is részt vett. A taglétszám gyarapodásához bizonyára az is hozzájárult, hogy a kormányzatnál kijárták az engedélyt arra, hogy tagjaiknak a hivatalos fejadagnál többet adhassanak el kenyérből.60 1918-ban arra is lehetőségük volt, hogy a Felvidéken erdőgazdaságot vásároljanak, ez azonban hamarosan cseh megszállás alá került.6 1 1918-ban két főváros közeli ipari jellegű község — Csepel és Pesterzsébet — ellátását teljes egészében a szövetkezetre bízták a hatóságok. A szövetkezet erősödése láthatólag jobban nyugtalanította a GyOSz-t, mint a kormányzatot. 1917 őszén ezért a Közélelmezési Hivatal keretén belül külön Ipari Munkások Élelmezési Bizottsága felállítását javasolták.6 2 Ez a testület létre is jött, s feladatának azt tekintette, hogy Budapestnek és környékének minden munkását élelmezze, oly módon, hogy abban az AFSz és a munkaadók egyformán részt vesznek. Ε célból a vállalatok is létrehoztak egy szövetkezetet, amelynek az AFSz-ben még nem tag munkások ellátásáról kellett gondoskodnia. Egyúttal a Közélelmezési Hivatal határozatban tiltotta meg az AFSz-nek új tagok felvételét. Mindkét szövetkezetnek az Ipari Munkások Élelmezési Bizottságának ellenőrzése alatt kellett tevékenykednie. A GyOSz szövetkezete létre is jött, a gyárak mintegy 70 ezer munkásuk után fizették be a fejenként 20 korona üzletrészt.63 A szakszervezetek erősödése a háború utolsó két évében látványos volt. Nem csak a Vasas Szakszervezet már idézett példájára utalhatunk. A háború előtti 100 ezres szakszervezeti tagság 1915-re kevesebb mint 50 ezerre olvadt. 1916-ban a trend megfordult, 1917 végén pedig a szakszervezeti tagok száma már elérte a 275 ezret. A háború végére egyenesen 721 ezer főre nőtt a szervezett munkások száma. A panaszbizottságok tevékenysége mindebben bizonyára nem elhanyagolható szerepet játszott, hiszen döntéseik nyomán számos alkalommal emelkedtek a bérek.6 4 A munkaadói oldal panasza szerint nem csupán azokat a béremeléseket kell figyelembe venni, amelyekről a panaszbizott-60 Munkaadói oldalon az ÁFSz-nek biztosított lehetőségek már korán bírálatot váltottak ki. Vö. Magyar Gyáripar 1915. szeptember. (17. sz.) 7. 61 Soós: i. m. 60-75. 62 A GyOSz-ban Munkásélelmezési Tanács felállításáról vitatkoztak, amely átfogná egész Nagy-Budapestet, s amelyben a hatóságok képviselői mellett a munkások és munkaadók képviselői is részt vennének paritásos alapon. L. Magyar Gyáripar 1917. augusztus. (15-16. sz.) 10-11. A Szövetkezeti Értesítő szerint a kezdeményezés az AFSz-től indult ki. 1917. aug. 18. (33. sz.) 1-2. I. Μ. Ε. B. c. cikk. 63 Magyar Gyáripar 1917. szeptember. (17. sz.) 9-10., szeptember. (18. sz.) 8., október. (20. sz.) 9-10. 64 Ezt mindkét oldal így értékelte. Jászai Samu, a Szaktanács elnöke, beszédében a panaszbizottságokat jelentős vívmánynak nevezte, amely milliókat hoz a munkásságnak. L. Szakszervezeti kongresszus jegyzőkönyve (1917. aug. 19.). PIL, 761. f., 7. ő. e. Szterényi és Ladányi adatai szerint 1917. december 31-ig 1151 ügyet tárgyaltak és 70%-ban a munkaadó rovására döntöttek el a panaszbizottságok. Más szakszervezeti forrás szerint a kötött helyzetben, panaszbizottsági hatáskör alatt dolgozó munkások bére 200%-kal magasabb, mint a szerződéses szabadság viszonyai között maradt munkásoké. L. A Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége központi vezetősége és felügyelőválasztmánya Jelentése az 1914-1915-1916-1917. évekről. Az 1918. aug. 18-20-án tartott IX. rendes évi közgyűléshez. Budapest, MÉMOSz, 1918.
