Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bódy Zsombor: Szociálpolitika és szociáldemokrácia Magyarországon az I. világháború idején 1457
1462 BÓDY ZSOMBOR Szurmay dolgoztatta ki azt az 1918 elején megjelent rendeletet, amely a panaszbizottságok hatáskörét az állami üzemekre (ahol gyakran kötelezett munkások is dolgoztak) és egyáltalán minden nem kötelezett munkásra is kiterjesztette. A honvédelmi miniszter e kérdésben vitába bonyolódott Szterényi József kereskedelmi miniszterrel, mert utóbbi nem helyeselte, hogy a MAV alkalmazottaira is kiterjedjen a panaszbizottságok hatásköre, illetve hogy az állami gyárak panaszbizottságában is részt vegyen a szakszervezet küldötte, mert ez a szakszervezetek elismerését jelentette volna az állami üzemeknél is, ami ellenkezett azzal az addig érvényesített kormányzati elvvel, amely tiltotta ezekben a szervezkedést. A katonai szervek munkásbarátsága nem csak a régi vágásü Szterényihez,2 3 hanem a munkaadókhoz képest is feltűnő. Szterényi és Ladányi Jenő utólagos véleménye szerint a munkásoknál a fegyelem akkor kezdett megbomlani, amikor 1917 tavaszán látták, hogy a sztrájk nem von maga után súlyosabb szankciókat. Szerintük a katonai hatóságok inkompetens beavatkozásai ébresztették a munkásokat a maguk fontosságának tudatára s ásták alá az állam tekintélyét. (Mint fentebb már írtam, a közös Hadügyminisztérium az ilyen, Csepelen a cégvezetés részéről egykorúan is megfogalmazott vádakat kétkedve fogadta.) A GyOSz lapja számos alkalommal közölt hasonló vélekedéseket. Méhely Kálmán még a háború alatt arról írt, hogy a panaszbizottsági rendelet kiadásakor nem hallgatták meg az érdekelt munkaadókat. A szakszervezeteket a rendelet a gyárak bírájává tette, ami emelte a tekintélyüket, s tagságuk azóta erős növekedésnek indult.24 A GyOSz lapja állandóan tele volt a panaszbizottságok működését és a munkásság támadó magatartását, illetve az azzal szembeni erélytelen kormányzati fellépést kifogásoló megnyilatkozásokkal. Nem csak azért kifogásolták a panaszbizottsági rendelet kiadását, mert az tudtuk nélkül készült el. Később úgy látták, hogy a rendelet megjelenésekor megfogalmazott tartalmi érveiket a gyakorlat igazolta, mert a bizottságok szinte mindig a munkaadó ellen döntöttek és ez a béreket az osztráknál vagy a németnél is magasabbra emelte. Ráadásul a döntéseknek a munkaadókkal szemben mindig érvényt tudtak szerezni, vélték, a munkásokkal szemben viszont nem.2 5 Hasonlóan vélekedtek később is, amikor a panaszbizottságokban a legnagyobb veszélyt látták a termelésre, mert nem tudnak a munkásság ellen ítélni, mert az végrehajthatatlan.2 6 A magántisztviselők panaszbizottsága kapcsán, amelyet szintén a velük való minden előzetes konzultáció és — szerintük — a működési irányelvek meghatározása nélkül állítottak fel, kifogásolták, hogy itt mi miniszter tervezetéhez csatolt melléklet pedig egész sereg esetet sorolt fel, amikor a munkások sérelmei megalapozottak voltak. A kormány elfogadta az előterjesztést, nincs azonban nyoma annak, hogy a bizottság valóban felállt volna. Vö. Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914-1918. Összeáll. Iványi Emma. Budapest, Akadémiai, 1960. 216. és 322. (Az 1917. október 19-i és október 30-i ülés jegyzőkönyve.) 23 Az 1918. júniusi sztrájk idején Szterényi javasolta, hogy a szakszervezeti vezetőket, akiknek szerinte 9/10-e felmentett, vonultassák be. A honvédelmi miniszter ellenállásán azonban a javaslat megbukott. L. Magyp minis ertanacsi jegyzőkönyvek., i. m. 475. (1918. jún. 21.) 24 Magyar Gyái jar 19.. 7. április, 8. sz. 5. 25 Erre kor' rét példák t is hoznak. L. uo. 1917. július, 13-14. sz. 1-2. 26 Uo. 1918 ius, r sz. 1-2.
