Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Pilkhoffer Mónika: Pécs építéstörténete 1890-1910 között. Statisztikai elemzés 1427
PÉCS ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 1890-1910 KÖZÖTT 1441 porodott a házak száma 1869-1880 között Budapesten, Fiúméban, Pozsonyban, Szabadkán, Pancsován, Hódmezővásárhelyen, Baján és Versecen. Az 1890-1900 közötti értékeket is túllépték 1880 és 1890 között Kolozsváron, Miskolcon, Székesfehérváron, Hódmezővásárhelyen, Újvidéken és Marosvásárhelyen. Az 1900-1910-es adatok 12 városban voltak kiugróbbak a korábbi évtizedbelinél, főleg Erdély és a Délvidék területén. A thj. városok lakóházainak gyarapodási iránya összességében nem egyezett a budapestivel, mert a házak száma ugyan átlagban folyamatosan növekedett 1890 és 1910 között, de több városban az építkezési láz csak megkésve, az 1900-as évek első évtizedében bontakozott ki. A lakóházak számának alakulását befolyásolta a házak után kivetett állami adó, hiszen annak mértéke és az esetleges adókedvezmények negatívan vagy ösztönzőleg hatottak az építeni vágyókra. Ennek bemutatásához egy kicsit részletesebben ki kell térnünk a háztulajdonosokat sújtó állami adókra. Az épületadót 1851-ben vezették be Magyarországon.4 0 Ez a rendelet az 1868:XXII. tc. hatályba lépésével veszítette el érvényét.4 1 Az 1868. évi törvény — a korábbihoz hasonlóan — két fajta házadót állapított meg: a házbéradót és a házosztályadót. A házbéradó összegének kiszámításához a bérleti díjból befolyt jövedelem szolgált alapul.4 2 A házosztályadó nagyságát a törvény a lakrészek száma alapján szabta ki.43 Az adó kivetése azonban nem csak attól függött, hogy a házat kiadták-e vagy sem, hanem attól is, hogy az adott településen hány házból származott bérjövedelem. Azokban a városokban ugyanis, ahol a lakrészek felét bérbe adták, „a ki nem bérelt épületek is házbéradó alá vonandók, a tényleg kibéreltekkel összehasonlítás útján megbecsült tiszta bérjövedelem alapján".4 4 Ez a rendelkezés eleve igazságtalan volt a saját házukban lakó polgárokkal szemben, akik így a magasabb házbéradót voltak kénytelenek megfizetni, és nem kedvezett a saját házat építeni akaróknak sem.4 5 Mindemellett a települések ilyen megosztása nagy aránytalanságokat szült. Néha egy bérbe adott, sok szobás kastély miatt kicsi falvak háztulajdonosai is házbéradó alá kerültek, míg néhány nagy, elsősorban alföldi városban, ahol az összes épület közé a gazdasági és tanyai épületeket is beszámolták, a kisebb házosztályadót fizették. Ez utóbbi csoportba tartozott Szeged, Debrecen, Szabadka és Kecskemét, mely városok épületállományának dualizmus kori dinamikus fejlődésében szerepet játszhatott az ország egyéb nagyvárosainál kedvezőbb adózásuk is. 40 A március 4-én kelt pátens Pesten, Budán, Pozsonyban és Kassán a bérjövedelem után, a többi településen a lakóházak osztályozása alapján állapította meg az adó összegét. A lakóházak 14 osztályba lettek besorolva: az egy lakóhelyiséges ház után 15 krajcárt, a 35 szobás, emeletes épület után 30 forint adót kellett fizetnie a tulajdonosnak. A házbéradó nagysága 23,32% volt. BML, IV 1418. 35. sz. 41 1868:XXII. tc. A házadóról. In: Magyar Törvénytár. 1836-1868. évi törvényczikkek. Budapest, Franklin Társulat, 1896. 397-402. 42 Pécsett a tiszta bérjövedelemből 30%-ot épület-fenntartási költség címén le lehetett vonni. Az így maradt összeg 20%-os adókulcs alá esett. 43 Egy lakrészes ház után 60 krajcárt, 3 lakrészesért 3 forintot, 30 fölött pedig 100 forintot kellett adóba befizetni. 44 Uo. 398. 45 Pécsett minden lakóépület házbéradó alá tartozott. így a három szobás saját lakásában élő tulajdonos a 3 forintos házosztályadó helyett — 300 forintra becsült évi bérjövedelem után — 4 forint 20 krajcárt fizetett 1868-ban.
