Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Pilkhoffer Mónika: Pécs építéstörténete 1890-1910 között. Statisztikai elemzés 1427
PÉCS ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 1890-1910 KÖZÖTT 1429 tősen, az 1890-es 34 067 főről 1910-re 47 844 főre növekedett, mely népességtöbblet kizárólag bevándorlásból származott.4 A városba áramlás egyik fő mozgatórugója a meginduló ipari fejlődés volt, melynek az első lökést a feketeszén kitermelésére 1852-ben Pécsre telepedő Dunagőzhajózási Társaság adta. A DGT-nek a város nemcsak a fogyasztás növekedését és egy olcsó energiaforrást, hanem az első vasútvonal kiépülését is köszönhette. A századfordulón a fíloxéra okozta szőlőpusztulás és az 1898-ban kirobbant borhamisítási botrány5 által tönkretett borkereskedelem a gazdaságot szerkezetváltásra kényszerítette. A borkereskedelem lehanyatlásával a helyi pénzpiac átrendeződésének köszönhetően alapítási láz bontakozott ki,6 mely a gyáripar századforduló utáni fellendülését eredményezte. A társadalom foglalkozási struktúrájában kedvező jelenségnek számított az őstermelők és a személyes szolgálatot teljesítők számának megfogyatkozása, valamint az iparban, a kereskedelemben, a szállításban foglalkoztatottak és az értelmiség számának — a népességnél is gyorsabb ütemű — növekedése.7 Az iparosodás mellett az állami beavatkozás játszott meghatározó szerepet a városhálózat „dualizmuskori kiépülése-átformálódása" tekintetében.8 Az évszázadok óta betöltött egyházmegyei és vármegyei vezető szerephez 1867 után újabb városfejlesztő tényezők járultak. Ilyen volt „a polgári állam létrejöttével kapcsolatos új közigazgatási funkciók, valamint a korszerű iskolarendszer és közegészségügyi infrastruktúra kiépítése".9 Pécs a 19. század második felében már nemcsak püspöki- és megyeszékhely, hanem a 26, majd később 27 thj. város egyike, kereskedelmi és iparkamarai székhely (1881), 5 kórházzal rendelkező egészségügyi központ, a korabeli iskolarendszer minden szintjét képviselő iskolaváros és a thj. városok átlagánál nagyobb számú katonaságot összpontosító garnizonváros volt. A megyei és városi adminisztráció valamint a megyeszékhelyhez kapcsolódó számos állami hivatal1 0 mellett érezhető hatást gyako-4 Katus László·. Pécs népessége 1848-1920 között. In: Tanulmányok Pécs történetéből. 1. köt. Pécs népessége 1543-1990. Szerk. Vonyó József. Pécs, Pécs Története Alapítvány, 1995. 60. 5 Ebben az évben az Engel József bornagykereskedés ellen "a budapesti államrendőrség indított vizsgálatot petiot borral vegyített olasz bor forgalomba hozatala miatt", pedig a petiot borok készítését az 1893. évi bortörvény sem tiltotta. A többi helyi cégre is kiterjedő ellenőrzés Pécs elleni sajtókampánnyal párosult. A pécsi borkereskedelem szándékos tönkretétele a budafoki borkereskedők érdekeit szolgálta. Nagy Imre Gábor: Fejezetek a pécsi szőlő- és borkultúra történetéből 1890-1914. In: Tanulmányok Pécs történetéből. 2-3. köt. Az Előadások Pécs Történetéből '94 és '95 konferencia válogatott előadásai. Szerk. Vonyó József. Pécs, Pécs Története Alapítvány, 1996. 87. 6 Gál Zoltán·. A Dunántúl regionális bankpiacainak és Pécs bankrendszerének átalakulása a XX. század elején. In: Tanulmányok Pécs történetéből. 5-6. köt. Az Előadások Pécs történetéből '96 és '97 konferenciák válogatott előadásai. Szerk. Font Márta, Vonyó József. Pécs, Pécs Története Alapítvány, 1999. 101-121. 7 Katus: i. m. 55. 8 Beluszky Pál: Magyarország városhálózata 1900-ban. In: Tér-idő-társadalom. Huszonegy tanulmány Enyedi Györgynek. Szerk. Tóth József. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja, 1990. 99. 9 Katus: i. m. 37. 10 Ilyen hivatalok voltak a pénzügyigazgatóság, az adóhivatal, a pénzügyőrség, a dohányáruraktár, a kataszteri felmérési felügyelőség, az államépítészeti hivatal, a kultúrmérnöki hivatal, a tanfelügyelőség, az állami erdőhivatal, a szőlészeti és borászati felügyelőség, az anyakönyvi felügyelői kerület, a közúti kerületi felügyelőség, az állami erdőfelügyelőség, állatorvosi kerület és az állattenyésztési kerületi felügyelőség. Nagy Imre Gábor·. A közigazgatási tisztviselők a dualizmus korában Pécsett. In: Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Szerk. Tóth G. Péter. Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum, 2002. 252.
