Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Pilkhoffer Mónika: Pécs építéstörténete 1890-1910 között. Statisztikai elemzés 1427

KÖZLEMÉNYEK Pilkhoffer Mónika PÉCS ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 1890-1910 KÖZÖTT Statisztikai elemzés1 Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy a 19. század utolsó és a 20. század első évtizedének különös történeti és művészettörténeti jelentőségét az a rendkívül nagy építkezési kedv adja, mely mind mennyiségileg, mind az architektúrák sokféle funkcióját tekintve túltett minden korábbi korszakon. A magyarországi városok urbanizációja szempontjából döntőnek bizonyuló századforduló látványosan átalakította a városok épített környezetének arculatát, és a — jobb esetben — máig meghatározó városszerkezetek és városképek megszületését eredményezte.2 A városiasodásnak és a modernizációnak architektúrákban megfogható eredményeként Pécsett számos, funkcióját ma is ellátó középületet (városházát, színházat, főpályaudvart, postapalotát, iskolákat, banképületeket, laktanyákat, kórházakat és több szociális intézményt), valamint tekintélyes számú lakóépületet emeltek. Ezekkel az épületekkel azonban a művészettörténet csak abban az esetben foglalkozik, ha azok jelentős mester művészi alkotásai, a történettudomány pedig csak érintőlegesen és elsősorban az életmódtörténethez kapcsolódó lakáskultúra kapcsán szokott építészeti kérdésekre kitérni. Tanulmányunk a két diszciplína közötti összefüggések, építészet és a politikai-gazdasági-társadalmi rendszer kapcsolatainak feltárására tesz kísérletet a dualizmuskori Pécs példáján keresztül. Ehhez egy eddig kiaknázatlan forrástípust, a népszámlálások épületstatisztikai fejezeteit, illetve Thirring Gusztávnak A magyar városok statisztikai évkönyve című, 1912-ben megjelent kötetét használtuk fel, mert a számszerű mutatók kínálták a legjobb lehetőséget a város mennyiségi és minőségi fejlődésének megrajzolására, az összefüggések megragadására és Pécsnek más városokkal való összehasonlítására. Több szempontból vizsgáltuk a pécsi épületeket, lakóházakat és lakásokat, és az adatok alapján elhelyeztük Pécset a többi törvényhatósági jogú város sorában. Kísérletünk nem az első, mert Vörös Károly 1982-ben már próbálkozott hasonlóval.3

Tanulmányához ő is Thirring Gusztáv kötetét vette alapul, de nem csak az épületekre vonatkozó adatokat elemezte, hanem 64 minősítő tényező alapján rangsorolta a városokat. Eredményei azonban eléggé megkérdőjelezhetőek. Véleményünk szerint aligha érdemes a városokat sorba rendezni a 1 A tanulmány az MTA Támogatott Kutatóhelyek Irodája és a Habsburg-kori Kutatások Közalapítvány, valamint a Bolyai_ János Kutatási Ösztöndíj (BO/00310/04) támogatásával készült. 2 Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában. Budapest, Corvina, 1988. 6. 3 Vörös Károly: Pécs a 20. század elejének magyar városhálózatában. In: Tanulmányok Pécs város történetéből. Szerk. Sándor László. Pécs, Baranya Megyei Levéltár, 1982. 73-82.