Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
1418 KOVÁCS GÁBOR: Honvéd Vezérkar főnökének önállóskodása nem volt egyedülálló,13 7 különleges pozíciója révén azonban a legveszélyesebb volt Kállay és a kormány számára.138 Fennállt annak a veszélye, hogy ha Horthy a balkáni ügyben a vezérkari főnök és a honvédelmi miniszter javára dönt, katonai kormányzat következik — esetleg Szombathelyi vezetésével — amit Kállay mindenképp el akart kerülni.13 9 Mindazonáltal úgy véljük, Nagy Vilmos kissé félreértette a Szombathelyi szándéka mögötti motivációkat, amikor szeptember 4-i memorandumát elemezve azt írta, hogy a győzelem reménye megzavarta a vezérkari főnök tisztánlátását, pedig „itt most már a béke esélyeire kellett volna felkészülni és nem a háborúéra". Túlzás volt az egykori honvédelmi miniszter részéről, hogy egy platformra állította a vezérkari főnököt az 1944. októberi puccs előkészítőivel és elkövetőivel. Az az állítása pedig, hogy a magyar kormányférfiak Szombathelyi kemény figyelmeztetése miatt nem mertek nyíltan a cselekvés terére lépni Németországgal szemben, egész egyszerűen nem felel meg a valóságnak.14 0 A magyar politikai vezetésnek ugyanis az adott körülmények között esze ágában sem volt a németekkel való szakítás, így tehát Szomathelyi szeptember 4-i előadásában e tekintetben nyitott kapukat döngetett. Ennélfogva ennek a figyelmeztetésnek inkább a dramaturgiai funkcióját hangsúlyoznánk, amennyiben az Szombathelyinek a konkrét kérdésben elfoglalt álláspontjába torkollott bele, vagyis hogy vállaljuk el a balkáni feladatot. Itt inkább arról van szó, hogy a magyar érdekek, illetve azok szolgálata tekintetében Szombathelyinek és — a Kállayhoz e vonatkozásban közelálló — Nagy Vilmosnak eltért a felfogása. Például Szombathelyi és a németekkel való szembefordulást a leghatározottabban hirdető Bajcsy-Zsilinszky kölcsönösen elismerték egymás hazafias felfogását; Szombathelyi kijelentette, hogy mindketten a „magyar öncélúságot" képviselik, ha más módon is.14 1 137 A Tömösi-féle kísérlet „ártatlan" példa arra, hogy diszfunkcionális tünetek produkálása területén a külügy és a vezérkar össze is találkozott. 138 Szombathelyi egy — a vezérkari tisztek politizálása ellen kiadott — 1942. januári vezérkari parancsában jellemző módon tett különbséget katonák és politikusok között. „A politika az a mesterség, amely igyekszik a problémákat, mint ilyeneket kezelni. Legtöbbször igyekszik a megoldást elodázni, vagy azokkal megalkudni. A katonai géniusz ezzel teljésen ellenkező, mert ő a problémát mint cselekvést látja [minden katonai harcászati szabályzatban: még a helytelen cselekvés is jobb, mint a tétlenség, a habozás]. A cselekvés és a cselekvő katonai géniusz ösztönös erővel a lényegre tör. Ezért mindenben a lényeget keresi. A katonai mesterségnek éppen abban van az ereje és a fölénye minden más foglalkozással, de foként a politikával szemben. Éppen ezért, mert a katonai géniusz ilyen egyszerű és lényegre ható, képes a katona a politika terén is megállni a helyét, nem pedig azért mert politikai képzettsége van." Példaként hivatkozott Napóleonra, Foche marsallra és Hitlerre is. Ezzel szemben: „A történelemből igen sok olyan politikust ismerünk, kik igen nagy tudással rendelkeztek és mégsem — vagy talán éppen ezért — nem tudtak a lényegre hatolni. Nem látták a fától az erdőt". Ugyanakkor: „Mac-Mahon, Hindenburg és Pétain nem azért lettek államfők [...] a legnehezebb időkben, mintha kitűnő politikai iskolázottságban részesültek volna. [...] Ezek a nagy katonák a maguk katonai egyszerűségükben az emberi lélek azon magasságát érték el, ahol már államférfiakká nőttek és ez több mint politikus". Ld. Vezérkari pes. 6037. szám. ein. Vkf. szsgd. 1942. (A Hadtörténeti Intézet Könyvtára.) 139 Kállay: i. m. 2. köt. 35. 140 Nagy V (1986): i. m. 212., 214., 218. Vö. Nagy V. [1947]: i. m. 174., 176., 179. 141 Tilkovszky: Bajcsy-Zsilinszky... I. m. 135., 136.
