Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
1410 KOVÁCS GÁBOR: Kifejtette, hogy az erőviszok a háromhatalmak és a szövetségesek között véglegesen a háromhatalmak rovására alakultak ki, viszont kevésbé tisztázottak az angolszászok és a Szovjetunió között. Bajcsy-Zsilinszky szerint világos, hogy a szovjetek még csak most kibontakozó óriási ereje az angolszászokat is szorítja bizonyos kisebb-nagyobb kompromisszumok felé. Mégis: az angolszász fölény — anyagilag és mindenféle tekintetben — olyan nagy és olyan biztos alapokon nyugvó, „amely egyszerűen elképzelhetetlenné teszi, hogy életérdekeik ellenére is belemenjenek kompromisszumokba". A világ bolsevizálása — Bajcsy-Zsilinszky szerint — nemcsak reménytelen, de angolszász-szovjet összefogás és együttműködés esetén a szovjet azt a kétségtelen kockázatot kénytelen vállalni, hogy „esetleg le kell bontania a terrort és a diktatúrát". Felfogása szerint, az angolszászok nem engedhetik meg Európa és a világ bolsevizálását, konkrétan, nem engedhetik be az oroszokat — többek között — a Balkánra sem. „Ezt elérhetik valószínűleg — kisebb részben — az oroszoknak való hadianyag-, élelmiszer- és egyéb szállítások adagolásával, főleg a második arcvonal megfelelő tempírozásával. Szükség esetén pedig hatalmi szembefordulással is, végső esetben az egész világ, elsősorban egész Európa fölfegyverzésével és mozgósításával" - amire csak ők képesek. Úgy vélte, hogy az angolszászok „az Adria és a Csatorna" felől veszik majd Németországot déli-északnyugati közvetlen harapófogóba, ami hadászatilag lekapcsolná Franciaországot és a Balkánt. Ezt az elgondolást támasztja alá az, hogy ha az angolszászok bizonyosan nem akarják is beengedni az oroszokat a Balkánra, az is bizonyos, hogy ok nélkül nem rontják az angolszász-orosz viszonyt azzal, hogy itt egy látványos, nagy erejű támadással elébe vágnak a szovjetnek. Emellett, a török politika újabban való visszakanyarodása a tényleges semlegesség álláspontjára — ami szerinte aligha történhetett angolszász jóváhagyás nélkül — szintén azt látszik valószínűsíteni, hogy a Balkán egyelőre nincs az angolszász hadviselés homlokterében. Azonban lehetséges, hogy a Balkán északnyugati sarka, s ennek következtében Magyarország nyugati részei, maximálisan a Dunántúl, hadszíntérré válik. Az egész Balkán azonban legfeljebb csak egy túlságosan gyors ütemű szovjetorosz előrenyomulás esetén, amikor előreláthatólag akcióba lépne Törökország és a szíriai és közel-keleti angolszász haderő. „Ha tehát Magyarország nem válik a maga egészében, legfeljebb nyugati részeiben világerők mérkőzésének helyévé, Magyarország relatív nagy katonai ereje — a szükséges átcsoportosítás és gyors átnevelés után — az átmenetileg és éppen a legnehezebb időkben magára hagyott Közép- és Dél-Európában igen jelentékeny politikai és katonai tényezővé válhat" - írta és mondta Bajcsy-Zsilinszky.12 1 A vezérkar főnöke az angolszászok jövendő hadműveleteiről, esetleges balkáni partraszállásról nem nyilatkozott, viszont a szovjet veszély lebecsülésére hívta fel Bajcsy-Zsilinszky figyelmét. Szerinte a Szovjetunió „csak rombolni, 121 Tilkouszky: Bajcsy-Zsilinszky... I. m. 129-130.; Tilkovszky Lóránt·. Bajcsy-Zsilinszky emlékirata a katonai helyzetről Kállay Miklós miniszterelnökhöz 1943 augusztusának első feléből. Hadtörténelmi Közlemények, 1991. 2. sz. 212-217.
