Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
1408 KOVÁCS GÁBOR: kezményeire vonatkozott, hanem azért is, mert egy ezt követő esetleges magyar lépésre éppúgy vonatkozhatott. Az angolszászok Itálián keresztül való gyors előretörésével kapcsolatban az általános megítélés az olasz kapituláció után is optimista maradt. Akikkel Kállay beszélt, mind azt hitték, hogy az Alpokig nyitva áll az út a szövetségesek előtt, és ők nem haboznak kihasználni a helyzetet. A miniszterelnököt ekkor is csak Szombathelyi figyelemeztette arra, hogy jelentős német erők vannak Olaszországban, és a szövetségesek katonailag nincsenek felkészülve Olaszország elfoglalására. Július végén az esetleges fordulat végrehajtásával kapcsolatban a kormányzó azt mondta a miniszterelnöknek, hogy „akármilyen lépésre szánjuk is el magunkat, ő először Hitlert fogja értesíteni, felmondja az együttműködést, hadat üzen ha kell, de ismétli, arra nem hajlandó, hogy alattomosan tőrt döíjön a hátába".11 4 A budapesti német követ Ribbentropnak küldött július 31-i távirata szerint, a megelőző napon a kormányzó elnökletével tartott Koronatanácson elhatározták, hogy folytatják eddigi politikájukat Németország oldalán. Ebben az elhatározásban állítólag a kormányzó személyes döntő befolyása érvényesült. Ennek alapján Jagow azon véleményét fejezte ki, hogy „amennyiben belátható időn belül a politikai és katonai helyzetben — elsősorban a Balkánon — nem következik be döntő változás, számíthatunk arra, hogy Magyarország kitart mellettünk".11 5 Az angolszász balkáni partraszállás Magyarország számára kulcskérdés volt. Horthy szerint: „Budapesten senki sem kételkedett, hogy Mussolini fogságba vetése Olaszországnak a szövetségesek táborába való átállását készíti elő. Az volt a vélemény, hogy a dalmáciai partraszállásra elérkezett az alkalmas pillanat".11 6 Szegedy-Maszák Aladár, július végétől a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, a Kállay-csoport egyik meghatározó embere viszont — Bajcsy-Zsilinszkyékhez hasonlóan — nem várt közeli balkáni partraszállást, főleg logisztikai okokból, és azért sem, mert a feltétlenül szükséges légi előkészítésnek nyoma sem volt. Olaszországot beleértve, nyugaton várt nagyobb hadműveletet. Sok érv szólt ugyan balkáni akció mellett is, viszont ellene szólt, hogy az egy aránylag hosszú és komplikált utánpótlási vonalat kíván, és Németországtól aránylag távoleső területen indítaná meg a hadműveletet. A nyugati akció közvetlenebbül vezethetne döntéshez — vélte Szegedy-Maszák —, különösen, amikor nyilvánvalóan fennáll a szándék, hogy ezúttal német területre is vigyék a háborút, és nem csak légi bombázások révén. Úgy vélekedett, hogy a nyugati súlyponttal induló támadás Magyarország részére előnyösebb volna, mert megosztaná a németek védekezőerejét, és mert így nagyobb opciós lehetőségeink lennének. Ha ugyanis Németország egy angolszász balkáni akció ellen még védekezni képes, számunkra az a nagy veszély áll fönn, hogy csatatérré vagy hadtápvonallá válhatunk. „Ekkor minimális az önálló akció lehetősége, mert az üllő és kalapács közé kerülvén, teljesen mindegy, hogy melyik oldalra állunk, a pusztítást és szenvedést nem kerülhetjük el."11 7 114 Uo. 232-235. (Idézet a 233. oldalról.) 115 a Wilhelmstrasse... I. m. 548. sz. 116 Horthy, i. m. 272-273. 117 Szegedy-Maszák·. i. m. 2. köt. 197. és 124-125:
