Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
SZOMBATHELYI FERENC - 1943-BAN 1381 Bürkner nem várt eredményt ezektől a német-magyar katonai tárgyalásoktól, a német katonai attasé és Jagow követ viszont látott némi esélyt a sikerre - és nekik lett igazuk. Ezért aztán az ügyet nem is kellett diplomáciai útra terelni, amit a tengernagy utolsó próbálkozásként az OKW részéről kilátásba helyezett.3 5 Pappenheim elvégezte a feladatát. A Hitler által biztosított feltételek mellett sikerült elérnie Szombathelyi beleegyezését. Nem kétséges, hogy a Honvéd Vezérkar főnökét elsősorban a résztvevő magyar hadosztályok felszerelése motiválta, hiszen az egész ügy — Szombathelyi lépései folytán — közvetlenül az után került napvilágra, hogy a németek először tettek ilyen ígéretet.36 Szegedy-Maszák Aladár (ekkor a külügyminisztérium politikai osztályának helyettes vezetője) írja emlékirataiban, hogy 1943 elején egyfajta Szombathelyi-romantika alakult ki. Ο — februári memoranduma alapján is — „annak az erőskezű, kifogástalan szándékú férfinak látszott, aki válság idején, esetleg diktátori hatalommal fölruházva jó oldalon tudja bevetni a honvédséget, és kivezeti az országot a válságból". Ez a hiedelem vagy remény azonban nem sokáig tartott. Kiderült, hogy ingadozó, nem olyan következetesen erélyes, mint szükséges volna, „és a politikai szándék halvány körvonalai is jelentkeztek". Véleménye szerint, Szombathelyi adottságait messze meghaladó feladatot tűzött maga elé. „Az 1943. február 12-i memoranduma nem vitte közelebb a célhoz, az erős ember jelentkezése visszhang nélkül maradt a vezető körökben."37 Ez a Szombathelyi-romantika azért sem tarthatott túl sokáig — legalábbis a Kállayhoz közelálló kormányférfiak körében —, mert a vezérkar főnökének márciusban jelentős bizalomvesztést kellett elkönyvelnie. Csak utólag jutott ugyanis a honvédelmi miniszter tudomására, hogy Szombathelyi német kérésre 3 hadosztály Szerbiában való alkalmazásáról tesz előterjesztést Horthynak. Ez egy — máig sem ismert — ügydarabban szerepelt, amit a hadműveleti csoportfőnök vitt át Szombathelyitől Nagy Vilmoshoz láttamozásra és tudomásulvételre. A honvédelmi miniszter közölte, hogy ezt így egyszerűen nem veheti tudomásul, „mert a vezérkar főnökének nincs joga arra, hogy a német hadvezetőséggel, a magyar kormány tudta és beleegyezése nélkül, ilyen megállapodásokat kössön!" Nagy Vilmos írja, hogy a 2. magyar hadsereg további sorsáról a vezérkar főnöke — aki az erőkkel a hadműveleti területen jogosult rendelkezni —, felfogása szerint, mint nem új elhatározást igénylő kérdésről tárgyalt. Itt azonban új magyar csapatoknak az országhatáron kívüli alkalmazásáról van szó, méghozzá a Balkánon, ami szerinte egyáltalában nem kívánatos. Az ügyet a minisztertanács elé viszi — mondta —, és ha az hozzájárul, csak akkor lehet a kérdést a németekkel megtárgyalni. Szombathelyi a minisztert azonnal felhívta telefonon és ingerült hangon bizonygatta, hogy ennek a megállapodásnak a megkötésére neki igenis joga van. „Ha a kormány vele nincs megelégedve, akkor »dobja« őt, de vele így nem lehet eljárni." Nagy Vilmos elmagyarázta neki, hogy itt nem személyes kérdés-35 A Wilhelmstrasse... I. m. 528. sz. 36 Vö. Dombrády: Hadsereg és politika.. I. m. 301. HIL, Békeelőkészítő Bizottság iratai. A/II/1. 37 Szegedy-Maszák·. i. m. 2. köt. 137-138.
