Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
SZOMBATHELYI FERENC - 1943-BAN 1375 Ennek alapján úgy tűnik, hogy a Honvéd Vezérkar főnöke ajánlatot tett a németeknek a magyar csapatok további alkalmazására vonatkozóan. Horvátországi megszálló feladatokat vállalt volna cserébe azért, hogy a keleti frontról kivonható legyen a 2. magyar hadsereg. Az OKW vezetési törzsének főnöke, Alfred Jodl tüzérségi tábornok erre azt javasolta, hogy a 2. magyar hadsereg legjobb tisztjeiből és csapataiból képezzenek 3 hadosztályt, míg a maradék felfegyverzett építőzászlóaljakként kerüljön alkalmazásra. Ezenkívül, márciusra 4 hadosztály álljon készenlétben 4 német hadosztály felváltására Szerbiában és Horvátországban, amiből legalább 3-nak kell tartalékként rendelkezésre állni a délkeleti térségben 2 német hadosztály mellett. Ezt követően Hitler február 5-én a szárazföldi haderő (Heer) vezérkarára bízta a magyar kötelékek újrafelállításának szabályozását, valamint úgy határozott, hogy 4 magyar hadosztálynak német hadosztályokat kell felváltania a „Weiss"-hadműveletek" befejezéséhez.13 Hitler és a német hadvezetés 1942 végétől meg volt győződve arról, hogy a Balkán-félszigeten hamarosan — már 1943 tavaszán — számolni kell a nyugati szövetségesek partraszállásával. Hitler 1942. december 28-án keletkezett utasítása szerint a Földközi-tengeren a helyzet úgy változott, hogy az egészen közeli jövőben számolni lehet mindenekelőtt egy Kréta elleni támadással, majd azt követően az Égei-tengeren levő német és olasz támaszpontok ostromával és végül a Balkán-félszigeten történő partraszállással. „Számolnunk kell azzal — folytatja az utasítás —, hogy egy ilyen partraszállás a nyugat-balkáni felkeléssel fog párosulni. Ha a dolgok a legrosszabbra fordulnak is, az olasz félszigetet valahogy el lehet szigetelni Európától. Viszont most döntő jelentőségű a számunkra, hogy biztonságban megtartsuk a balkáni olajat, rezet, bauxitot és krómot."1 4 A német hadvezetés ezt így foglalta össze: „a Balkán mint az európai erődítmény integráns része feletti uralom döntő jelentőségű a háború megnyerése szempontjából, katonai, politikai és gazdasági okokból egyaránt."1 5 A németek 1941 ősze óta több tisztogató hadműveletet folytattak a Balkánon - nem túl nagy sikerrel. 1942 második felében a partizánok szinte formális háborút vívtak ellenük, ami már az egész német megszállási rendszert fenyegette. A német főparancsnokság tehát 1942 decemberében úgy döntött, hogy megerősítik az itteni csapatokat, majd 1943. január 2-án Hitler jóváhagyta a „Weiss" hadműveleti tervet a jugoszláv népfelszabadító erők megsemmisítésére, a „Tito-állam" felszámolására. Ez az immár 4. offenzíva január 20-án indult meg Horvátország középső részén, valamint Nyugat-Bosznia területén és március közepéig tartott öt német és három olasz hadosztály közreműködésével, kiegészítve horvát csapatokkal. Az offenzíva azonban kudarccal végződött, miután a partizánoknak sikerült kitörniük a bekerítésből Hercegovina és Montenegró 13 Kriegstagebuch... I. m. 3/1. köt. 133-134. 14 Idézi: Ránki György·. A vonakodó csatlós - vagy az utolsó csatlós? A német-magyar kapcsolatok néhány problémája, 1933-1944. In: Uő: Mozgásterek, kényszerpályák. Válogatott tanulmányok. Budapest, Magvető, 1983. 505-506. 15 Ránki: Mozgásterek... I. m. 442. (Első megjelenése: Ránki György. Kelet-Közép-Európa második világháborús történeti irodalmának kérdései. Történelmi Szemle, 1973. 3^4. sz.)
