Századok – 2005
DOKUMENTUMOK - Seres Attila - Sipos Péter - Vida István: Kontinentális blokk vagy keleti hadjárat? Iratok V. M. Molotov 1940. novemberi berlini látogatásáról 135
140 SERES ATTILA - SIPOS PÉTER - VIDA ISTVÁN Ribbentrop Hitler teljes egyetértésével 1940. október 13-án levelet küldött Sztálinnak. Emlékeztette őt az 1939-es egyezményekre, amelyek mindkét fél számára előnyösnek bizonyultak. Most lehetséges és szükséges a kapcsolat továbbépítése, sőt bővítése és megszilárdítása. A külügyminiszter utalt a háromhatalmi egyezményre, amely, úgymond, nem irányul a Szovjetunió ellen, sőt kívánatos a szövetségbe való bevonása. „A Führer felfogása szerint - írta Ribbentrop — a négy hatalom, a Szovjetunió, Olaszország, Japán és Németország történelmi feladatának tekinti, hogy politikáját hosszú távra tisztázza, és érdekeik évszázadra szóló elhatárolása révén népeik jövendő fejlődését helyes útra irányítsák".2,1 A levél írója hangsúlyozta a személyes megbeszélések szükségességét, ezért meghívta Molotovot Berlinbe, s kifejezte saját készségét egy moszkvai látogatásra. A külügyminiszter — nyilván a kancellár személyes érdekeltsége miatt is — ingerülten vonta felelősségre moszkvai nagykövetét, hogy miért csak október 17-én kézbesítette levelét és utasításától eltérően nem a címzettnek, hanem Molotovnak adta át. A diplomata kénytelen volt magyarázkodni. Mentegetőzésénél azonban fontosabb volt, hogy október 22-én hajnali 5 órakor (!) táviratilag közölhette főnökével: éjszaka megkapta lepecsételt borítékban Sztálin válaszát. Erről Schulenburg egy másolatot kapott, s így megállapíthatta, hogy a levelet Sztálin személyesen fogalmazta. A szovjet vezető „teljességgel lehetségesnek" nyilvánította a két állam kapcsolatának megjavítását „kölcsönös érdekeik tartós elhatárolása alapján". Ezért Molotov november 10-12. között kész Berlinbe utazni.2 4 November 9-én este a berlini és a moszkvai rádió bejelentette a látogatást, amelyről a következő napon egyeztetett sajtóközlemény is megjelent. Goebbels elégedett kommentárja naplójában: „pofon Angliának".25 A Kreml készségét a berlini meghívás elfogadására több indíték magyarázza. A háború 1940 első felében nem Sztálin előzetes elképzelései szerint alakult. Másként ugyan, mint Hitler, de ő is csalódott a fejleményekben. Hitler feltételezte, hogy Franciaország bukása után Nagy-Britannia kapitulál, s a háború Nyugaton véget ér. Ez nem történt meg. Sztálin pedig abban bízott, hogy a német-angol-francia összecsapás az első világháborúhoz hasonlóan alakul. Ha nem is öt, delegalább egy-másfél évig elhúzódik, és mindkét fél kimerül.26 Majszkij londoni szovjet nagykövet 1940 nyarán jellemző módon az angliai légicsata idején a lelőtt német és angol repülőgépeket nem külön tartotta számon, hanem nap mint nap egyetlen oszlopban adta össze a két fél veszteségeit.2 ' 1940 júniusában Sztálin rádöbbent arra, hogy mekkorát tévedett. A Szovjetunió magára maradt azzal a Németországgal szemben, amely nem csupán kivívta a kontinentális hegemóniát, hanem katonailag és gazdaságilag egyaránt 23 ADAR D., XI./1. köt. 252. 24 Uo. 300-301. 25 Goebbels: i. ra. 4. köt. 1497. 26 Richárd. Sakwa: The Rise and Fall of the Soviet Union. 1917-1991. London, Routledge, 1999. 236. 27 The Diaries of Sir Alexander Cadogan 1938-1945. Ed. by David Dilks. New York, G. Ρ Putnam's Sons, 1972. 331.
