Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: A neológ zsidóság útkeresése a századfordulón 1335
1358 KONRÁD MIKLÓS emelte. „Chassidizmus és fanatizmus ikertestvérek", összegezte az Egyenlőség 1885-ben.12 8 Támadásait a neológ sajtó elsősorban a haszidok szellemi vezetőire, a korszak némileg pejoratív szóhasználata szerint a „csodarabbikra" koncentrálta. „A csodarabbi a zsidóság szégyenfoltja" - írta az Egyenlőség 1888-ban. „Ritka esetben határtalanul elfogult, vakbuzgó és tudatlan. Rendesen csaló, ki hívei ostobaságából zsebeit tölti meg."12 9 De megkapta a magáét az egyszerű haszid hívő is, aki „világi tudást és műveltséget, modort és rendes beszédet mind a két lábával rúg el magától".13 0 A haszidok imádkozásának módja is dühös ítéletet váltott ki: míg a modern zsidó „több rendet akar az istentisztelet körül", a haszidok, „a zsidóság eme dervisei, valósággal vadak tánczát járják, vadak lármája között, istentiszteletük alatt".13 1 A változás előszelei már a 1890-es évek végén jelentkeztek, ami nem jelenti azt, hogy a haszidok ellen intézett támadások teljesen megszűntek volna, még hajócskán ritkultak is. A haszidizmus ostorozása — „sötétségben keletkezik a chaszidizmus, sötétségben terjed, sötétség az ő birodalma", írta Groszmann Zsigmond 1910-ben13 2 — annál is kevésbé maradt abba, mivel tápot adott neki a „kulturális visszaesés", az „elpolyákosodás" veszélyét maga után vonó „asszimiláló galícianizmus" befolyásának növekedése az északkeleti megyékben.13 3 A modern zsidó identitás megerősítésének vágya mindazonáltal kiváltotta a judaizmus e misztikus irányzatának új percepcióját, amiben az érzelmeket, az ösztönt, az irracionalitást felértékelő korszellem is bizonyára szerepet játszott. Ε fordulat megítélésénél érdemes szem előtt tartani, hogy, szemben Németországgal, ahol az olvasóközönség köztudatába Martin Buber által bevezetett s irodalmivá finomított haszidizmus befogadását megkönnyítette a tény, hogy a haszidizmus valójában igencsak távoli, és ekként politikailag kevésbé érzékeny jelenség volt, Magyarországon a haszid közösségek konkrét és közeli, asszimilációs szempontból jóval kényesebb valóságot jelentettek. Aminthogy az sem lényegtelen, hogy ez az átértékelés időrendben nem a cionizmushoz vonzódó fiatal nemzedék, hanem őket megelőzve a „mainstream" neológia műve volt. Miután hosszasan fejtegette, hogy a „nyomortól leigázott" zsidó tömegek ragaszkodása a csodarabbikhoz nyomorúságos életkörülményeikben keresendő, egy 1897-ben megjelent cikk váratlan módon a következő végkövetkeztetéssel zárult: „Én pedig csak azt mondom, hogy: »Boldogok, kik hisznek!«"13 4 Elhangzott a kulcsmondat. Ugyanebben az évben Fényes Mór, a PIH vallástanára és segédrabbija a máramarosszigeti haszidokat — akiknél „a maga ősi erejében 128 Jakobi: A jesivák. Egyenlőség, 1885. okt. 4. 2. 129 Dr. Hammer Izrael: Nem kell iskola! Egyenlőség, 1888. dec. 16. 6. 130 Szabolcsi Miksa: Csodarabbik Magyarországon. Egyenlőség, 1897. okt. 24. 5. 131 Uo. 132 Dr. Groszmann Zsigmond: A chaszidizmus megalapítója. In: Izraelita családi naptár. 5671. (1910-1911.) Szerk. Ötvös Károly. Budapest, Izraelita családi naptár, 1910. 122-126. 133 Szabolcsi Miksa: Dal a kaftánról. Egyenlőség, 1910. nov. 27. 1. A magyarországi haszidizmus századeleji térnyeréséről az összes ekkor létező felekezeti lap számot adott. 134 Kuthi Zsigmond: A csodarabbik és a chassidismus történetéből. Egyenlőség, 1897. márc. 21. Melléklet. 3.
