Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: A neológ zsidóság útkeresése a századfordulón 1335
A NEOLÓG ZSIDÓSÁG ÚTKERESÉSE A SZÁZADFORDULÓN 1353 1904-ben a választ magában foglaló kérdést Roboz Andor az Egyenlőségben.1 03 Az Alkotmány imént idézett cikke aligha hagyhatott efelől kétséget: „Erkölcseikben, elveikben, szokásaikban, vallási szertartásaikban ugyanazok. [...] Neológ is, orthodox is rothadt erkölcsű, buja, gondolkozásában gyalázatos, a katholicizmust reszketve utáló, a pénzre habzó szájjal vágyakozó, kegyetlen, tisztátalan. [...] A zsidóban nincs különbség. Egyképpen átka mind a két felekezet ennek az országnak."104 Ha ráadásul az antiszemita retorika tett is olykor különbséget a magyar zsidóság e két tábora között, ez inkább az ortodoxia Javára vált"; „a faj tisztaságának teljes megőrzöttségében" ők legalább tüntetően vállalták, „amit, a neológoknál eltakarnak az apreciált külsőségek",10 5 arról persze nem is beszélve, hogy szemben a neológ zsidókkal, az ortodoxoknak az antiszemiták szempontjából megvolt az az „előnyük", hogy hagyományos életvitelük jelentős mértékben gátolta társadalmi felemelkedésüket. Az országot, vagy legalább is az észak-keleti megyéket feltételezetten elözönlő „kazárok" rémképe persze ideális lehetőséget nyújtott arra, hogy közvetetten s így politikailag elfogadható formában támadják az egész magyar zsidóságot. „Az antisemiták — írta a Magyar Zsidó Szemle 1901-ben — mindenütt azzal a hízelgő kijelentéssel kezdik, hogy a belföldi zsidó tisztességes ember, hasznos polgár, jó hazafi, szóval izraelita polgártárs, de a külföldi zsidó tömegesen vándorol be, csaló, parazita, tönkre teszi a népet, szóval kazár. [...] Hazánkban az antisemitizmus — a klerikális matadoroktól eltekintünk — a kezdő stádiumban van, midőn a galícziai zsidót szidják, de a magyar zsidót ütik."106 A „kazárhajsza" valójában azok ellen irányul, írta Mezei Ernő egy évvel később, „akiket semmiféle divatos etnográfia révén sem lehet a máramarosi kazárfajtával kulturális és társadalmi közösségbe hozni. Bizony hamar rá kell jönnünk, hogy csak olyan sanda mészárosokkal van dolgunk, akik máshová ütnek, mint. ahová néznek."10 7 Ám éppen e meglátás, annak a ténynek a felismerése, hogy a kazárok elleni kirohanások valójában a neológ zsidóságot vették célba, nem járt következmény nélkül. Tekintve, hogy az antiszemiták „a kazárban a zsidót gyűlölik — írta az Egyenlőség 1911-ben —, nehéz megmaradni a magyar zsidóságnak eddig elfoglalt álláspontján a kazárokkal szemben".10 8 Az esetleges új álláspont kifejtésével az Egyenlőség adós maradt. De a felismerés, hogy a neológ zsidók integrációját az — amúgy még csak nem is egyöntetűen elítélt — ortodoxia önmagában nem hátráltatta, mintegy depolitizálta az ortodox zsidóság percepcióját, vagyis jelentős mértékben függetlenítette e percepciót az asszimiláció kérdésétől, s ezzel elősegítette az ortodoxiát jellemző vonásoknak, magának az ortodoxiának az újraértelmezését. Am hogy ez való-103 Roboz Andor: Egy koporsó mellett. Egyenlőség, 1904. okt. 30. 2. 104 Az orthodoxok. Alkotmány, 1905. márc. 1. 5. A gondolat természetesen nem volt új. Neológ és ortodox - jelentette ki Istóczy 1875. ápr. 8-i beszédében - nem más, mint „az ollónak két metsző ága, a melyeknek kiindulási pontja és czélja egy". L. Istóczy Győző: Országgyűlési beszédei, indítványai és törvényjavaslatai 1872-1896, Budapest, Szerző, 1904. 6. 105 Uo. 106 Társadalmi szemle. Magyar Zsidó Szemle, 1901. 2. sz. 116-117. 107 Mezei Ernő: Kazár szolidaritás. Egyenlőség, 1902. ápr. 6. 2. 108 A kazár-kérdés. Egyenlőség, 1911. jan. 29. 1-2.
