Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: A neológ zsidóság útkeresése a századfordulón 1335
1342 KONRÁD MIKLÓS a Király utcában élnek."3 8 A zsidó nagypolgárság ekkor már persze túl volt ezen a stádiumon. De gyakran nem is olyan régóta. A századelő neológ establishment két oly emblematikus figurája, mint Wahrmann Mór és Mezei Mór mindketten jiddis anyanyelvűek voltak.39 Mezei tíz éves koráig kizárólag jiddisül beszélt, Wahrmannak — legnagyobb sajnálatára — sohasem sikerült megszabadulnia anyanyelvének kiejtési sajátosságaiból eredő akcentusától.4 0 Komoróczy Géza szerint a XX. század eleji budapesti zsidók között a jiddist „értette mindenki, mintegy otthonról".41 Lehetséges, hogy így volt, bár ez ellenőrizhetetlen, s véleményünk szerint kevéssé valószínű, legalábbis ami a fiatal nemzedéket illeti.42 Tény mindenesetre, hogy közvetlenül vagy közvetetten, az élő nyelvek sorából hivatalosan kiiktatott jiddis a századfordulón a magyarországi zsidók életének továbbra is integráns részét képezte. III. Túl a Mendelssohn által felállított alaptételen, miszerint, a jiddis „visszataszító mindazok számára, akik képesek korrekt és elegáns módon beszélni",43 a haszkala, majd a Wissenschaft des Judentums (a modem, kritikai zsidóságtudomány) exponenseinek a jiddisről kifejtett véleményeit a hangnem túlfűtött, rendkívüli indulatossága jellemezte. A jiddis kapcsán Abraham Geiger „utálatos és gyűlöletes zsargon"-ról,44 Heinrich Graetz „félig állati"45 nyelvről beszélt. Mind a tartalmat, mind a formát tekintve, a századforduló legolvasottabb zsidó felekezeti lapja, az Egyenlőség, úgy tűnik, hűen követte e hagyományt. Az okfejtés kikezdhetetlen volt: mivel nincs zsidó nép, nincs zsidó nyelv sem. A megfogalmazás egyben az újkeletű zsidó nacionalista mozgalmakra való reakci-38 Nagy Lajos: A lázadó ember. Budapest, Magvető - Szépirodalmi, 1977. 451. 39 Kellér Andor: Mayer Wolf fia. Wahrmann Mór életregénye. Budapest, Szerző [1941], 27-28.; Mezei Mór regényes élete. Egyenlőség, 1925. nov. 28. 3-4. 40 Wahrmann kiejtése nemcsak a vicclapoknak szolgált hálás témát, olykor képviselőtársai is csipkelődtek vele, így Ugrón Gábor, aki egy napon azt kérdezte tőle, vajon miért hívja őt „Ogron"-nak, mikor oly szépen mondja, hogy „Ukulicsányi" Okolicsányi helyett. Pedig a magyarázat „egyszerű" volt: ,A jiddis anyanyelvű és anyanyelvének kiejtési szabályai alól szabadulni nem tudó Wahrmann - írta Bakonyi József - képtelen volt nyílt szótagban o-t és zárt szótagban u-t mondani, mert ez a jiddis nyelvben nem fordul elő." L. Bakonyi József: A héber hangtan befolyása a jiddis nyelvre. In: Semitic Studies in Memory of Immanuel Low. Ed. Alexander Scheiber. Budapest, k. n., 1947. 26. Wahrmann akcentusának kipécézését amúgy minden bizonnyal elsősorban a közéletben elfoglalt jelentékeny szerepe váltotta ki. „A magyar nyelvet jól kezeli és kiejtése nem oly kemény mint hitsorsosai nagy részénél" - írta az első zsidó vallású képviselőt amúgy meglehetősen rosszmájúan bíráló Bogdányi Mór. L. Bogdányi Mór: Törpe nagyságok. Parlamenti életképek. Budapest, k. n., 1882. 110. 41 Frojimouics Kinga - Komoróczy Géza - Pusztai Viktória - Strbik Andrea: A zsidó Budapest. I—II. köt. Budapest, Városháza - MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1995. II. köt. 626. 42 Práger Miklós visszaemlékezései szerint a Pesthez közeli Kiskunhalason 1914-ben a jiddist „csak a kevés, jórészt akkoriban bevándorolt vallásos hívők értették". L. Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár (a továbbiakban: MZsML), XIX: Hagyaték. Práger Miklós emlékei. 43 Idézi Dan Miron: A Traveller Disguised: The Rise of Modern Yiddish Fiction in the Nineteenth Century. New York, Schocken Books, 1973. 36. 44 Idézi Delphine Bechtel: La guerre des langues entre l'hébreu et le yiddish: l'exclusion de la langue yiddish de la haskalah à l'État d'Israël. Plurielles (7), Hiver-printemps 1998-99. 27. 45 Idézi Jean Baumgarten: Le Yiddish. Paris, Presses Universitaires de France, 1993. 88.
