Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: A neológ zsidóság útkeresése a századfordulón 1335
1340 KONRÁD MIKLÓS Persze nem csak itt beszéltek jiddisül. Az oberlandi (felvidéki) hagyományos ortodoxia a századfordulón már zömében áttért a jiddisről a németre, illetve a magyarra. Az 1900-as években, a Pápa melletti Magyargencsen, Jacob (Jacov) Katz szülőfalujában, már az idősebbek is egyre ritkábban használták a jiddist.24 De a jiddis így is az ortodox élet szerves része maradt. Az 1914-ben több mint tízezer bóhert befogadó mintegy 230 jesiva oktatási nyelve mindenütt kizárólag a jiddis volt.2 5 A hivatalos statisztikák szerint, 1900-ban még mindig a jiddis volt az istentisztelet nyelve 54 ortodox anyahitközségben, s ez a szám nemhogy nem csökkent, hanem tíz évvel később 83-ra emelkedett, ami az akkor istentiszteletet tartó ortodox hitközségek több mint 30%-át jelentette.26 A pozsonyi Judengasse, vagyis a Vártelek utca feltehetően ortodox zsibárusai és ócskavaskereskedői még az 1930-as évek elején is jiddisül beszéltek, vagy legalábbis beszéltek jiddisül; a „pozsonyi zsidóság sajátságos német beszédjét" elemző Schwartz Elemér mindenesetre egy szóval sem említette, hogy a „pozsonyi zsidók jiddise" kihalóban lett volna.27 Budapesten a kis létszámú budapesti ortodox hitközség rabbijának 1890-ben megválasztott Reich Koppel volt az első, aki jiddis helyett németül tartotta meg szónoklatát.28 A fővárosban 1905-ben rendezett országos ortodox nagygyűlésen a 493 jelenlevő közül csupán néhányan — a Pesti Hírlap szerint ketten — szólaltak fel magyarul, az elsöprő többség jiddisül beszélt, persze nemcsak azért, hogy mindenki által megértesse magát, hanem azért is, hogy kímélje az ultraortodox szárny érzékenységét.2 9 Az Oberland által uralt országos ortodox vezetőség ugyanis óvakodott attól, hogy magára haragítsa az intézményes különválással amúgy is ismételten fenyegető unteriandi ultraortodoxiát, s ilyen módon, a német neo-ortodoxiával ellentétben, kerülte a jiddis mindennemű elítélékoztató volt. Ott, ahol a nem zsidó lakosság többségében magyar ajkú volt, így például a Bereg vármegyei Mezőkaszonyban, a zsidók tudtak magyarul, de egymás közt továbbra is jiddisül beszéltek. L. Herman Dicker: Piety and Perseverance. Jews from the Carpathian Mountains. New York, Sepher-Hermon Press, 1981. 25.; Joseph Eden (Einczig): The Jews of Kaszony, Subcarpathia. New York, J. Eden, 1988. 2. 24 Jacob Katz: With My Own Eyes. The Autobiography of an Historian. Hanover (N. H.) - London, University Press of New England, 1995. 12. 25 Armin Harry Friedman: Major Aspects of Yeshivah Education in Hungary, 1848-1948. Ann Arbor, University Microfilms, 1971. 279., 305-306. 26 1900-ban még két neológ és egy status quo hitközségben folyt az istentisztelet jiddis nyelven, 1910-ben már egyben sem. L. Magyarország közoktatásügye az 1900. évben. Budapest, Athenaeum, 1901. 147.; Magyarország közoktatásügye az 1910. évben. Budapest, Athenaeum, 1912. (III. Statisztikai táblázatok.) 113. A VKM által közzéadott statisztikának e táblázatában 1906-ig a „héber" szó szerepel, majd 1910-től a „héber illetőleg jargon" kifejezés. Tudomásunk szerint e táblázat képezi a jiddissel szembeni hivatalos álláspont egyetlen (ugyancsak hivatalos) cáfolatát, mely álláspont szerint, nem lévén (már) zsidó nép, nem létezhet élő zsidó nyelv sem: „Megjegyzendő, [...] hogy úgy anyanyelv, valamint más beszélt nyelv gyanánt is mindig csak élőnyelv irható be, ennélfogva a latin, zsidó [értsd: jiddis -K.M.] vagy héber nyelv nem mutatható ki." L. Utasítás az 1899. évi XLIII. t.-cz. értelmében foganatosítandó népszámlálás felvételi nyomtatványainak kitöltésére Budapest székesfőváros területén. In: Dr. Kőrösy József - Dr. Thirring Gusztáv: Budapest fővárosa az 1901-ik évben. A népszámlálás és népleírás eredményei. I—II. köt. Budapest, Grill, 1903-1905. II. köt. 225. 27 Schwartz Elemér: A pozsonyi jiddis hangtana. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1930. IX-X. sz. 250., 1931. I-IV sz. 41. 28 A pesti orthodox izr. hitközség új rabbija. Egyenlőség, 1890. szept. 5. 8. 29 Az orthodox zsidók nagygyűlése. Pillanatfelvételek. Pesti Hírlap, 1905. febr. 28. 7.
