Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: A neológ zsidóság útkeresése a századfordulón 1335

1338 KONRÁD MIKLÓS külső, politikai nyomás másfelől, amelyet a zsidók nem hagyhattak figyelmen kívül, hiszen az emancipációt a többségi társadalom „regenerálódásuk" ellenében ajánlotta fel nekik.1

3 Ezen a kereten belül egyetlen jelenséget sem süjtott talán oly együttes és radikális elítélés, mint a jiddis nyelvet. A jiddis iránti averzió a haszkala lényegi vonása volt.1

4

A jiddis nyelv, pontosabban a „zsargon", Mendelssohn Mózes szerint jelentős mértékben volt felelős „az átlagember erkölcstelenségéért",1

5

a jiddisben a zsidó reformerek a Bildung megszerzésének alapvető gátját, mondhatni, jelképes antitézisét vélték felfedezni. A nem zsidók a jiddisben a zsidók redukálandó másságának egyik legszembeszökőbb jelét, a többségi társadalomba felekezetként való belépésüknek abszolút akadályát látták. A jiddisben mindkét oldal a gettó szimbólumát látta, a társadalmi és kulturális szeparatizmus lezáruló korának olyan stigmáját, amely e kor letűntével egyetemben kihalásra volt hivatva. „A zsidó csak templomában érezze magát annak" - írta az Egyenlőség 1889-ben.1

6

Egy olyan kontextusban, ahol a modern zsidó lét meghatározását összegző jelmondat csak ott ismerte el a zsidó mint olyan legitim láthatóságát, ahol a nem zsidók által láthatatlan maradt, a jiddisről vallott nézetek elvileg nem módosulhattak, a jiddis végleges elítélésével elvileg csak egyetérteniük lehetett mindazoknak, akik kívánatosnak tartották a zsidók belépését az európai nemzetek többségi társadalmaiba. Ez az elítélés a Magyarországi neológ zsidók körében annál is inkább vehemens volt, mert a kérdés itt jóval kényesebb volt, mint Németországban vagy Ausztriában. Kényesebb volt, mint Németországban, mert bár az asszimiláció ott is — mint Magyarországon is — a nemzethez való asszimilációban fogalmazódott meg, de Németországban a német zsidóság körében beszélt nyugati jiddis a századfordulón már, mondhatni, kihalt.1

7

A Kelet-Európából az 1880-as évektől érkező zsidó bevándorlók persze nagy részben jiddisül beszéltek, s mint tudjuk, jelenlétüket az asszimilált német zsidóság a legjobb esetben is ambivalens érzelmekkel fogadta,18

de mégis bevándorlók voltak. Immigráns státuszuk megkönnyítette az „ők" és a „mi" közötti megkülönböztetést, s elvileg megne-13 David Sorkin: Religious Reforms and Secular Trends in German-Jewish Life. An Agenda for Research. In: Leo Baeck Institute Year Book XL (1995). 172-173. 14 Michael A. Meyer: Response to Modernity. A History of the Reform Movement in Judaism. [1988.] Detroit, Wayne State University Press, 1995. 49. 15

Idézi Jacob Katz: Kifelé a gettóból. A zsidó emancipáció évszázada 1770-1870. Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1995. 75. 16

-t -a.: Jargon és egyenlőség. Egyenlőség, 1889. febr. 17. 13. 17 Steven M. Lowenstein:· The Pace of Modernization of German Jewry in the Nineteenth Century. In: Leo Baeck Institute Year Book XXI (1976). 44-16.; Uő: The Yiddish Written Word in Nineteenth-Century Germany. In: LBI Year Book XXIV (1979). 179-192.; Arthur Ruppin: The Jews in the Modern World. London, Macmillan, 1934. 287-289.; Peter Stenberg: Journey to Oblivion. The End of the East European Yiddish and German Worlds in the Mirror of Literature. Toronto-London, University of Toronto Press, 1991. 21. 18 Steven E. Aschheim: Brothers and Strangers. The East European Jew in German and German Jewish Consciousness, 1800-1923. London, University of Wisconsin Press, 1982.; Jack Wertheimer: Unwelcome Strangers. East European Jews in Imperial Germany. New York - Oxford, Oxford University Press, 1987.