Századok – 2005

KRÓNIKA - A Századok közlési szabályzata 1331

1332 A SZÁZADOK KÖZLÉSI SZABÁLYZATA 13. Felhívjuk olvasóink figyelmét arra is, hogy a honlapra — a megjelenővel párhuzamosan — feltesszük a Századok egy évvel korábbi számának teljes anyagát. 14. A Századok szerkesztősége maximálisan 3-3y2 íves írásokat fogad el megjelentetésre, kivételt ez alól csak nagyon indokolt esetben enged meg. *** Részletes javaslatok A főszövegben kerülendők a közismert rövidítések (pl., ti., ill.), ezeket írják ki teljes alakjukban, ám a jegyzetekben szerepelhetnek rövidítve is. Dátumok esetén a hónapneveket a főszövegben teljes, a jegyzetekben (kivéve napilapok dátumozását) rövidített alakban kéljük. A főszövegben és a jegyzetekben is használjuk a — (gondolatjelet), a - (kötőjelet) és az - (elválasztójelet). Pl.: ekkor — azaz 1264-1265-ben — történt. A hivatkozott mű szerzőjének nevét kurzíváljuk (a szerkesztőét, összeállítóét nem - használjuk a: szerk., vál., jegyz., összeáll, rövidítéseket), kötet címét vagy az írást közlő folyóiratét is normál karakterekkel újuk. A szerkesztő neve a cím után kerüljön, s ne elé. (Pl.: Esztergomi érsekek 1001-2003. Szerk. Beke Margit. Bp. 2003.) A szerző/szerkesztő teljes nevét adják meg, ne csak a keresztnév kezdőbetűjét. Ha a hivatkozott munka címlapján rövidítve szerepel a keresztnév, [ ]-et alkalmazva egészítsék ki (amennyiben ez lehetséges). Ha a kiadás helye, éve nem szerepel a címlapon, akkor H. n., ill. é. n., ill. H. é. η. szerepeljen, ám havaiamelyik adat kideríthető, akkor az [ ]-ban szerepeljen. (Pl. H. n. [Bp.] 1938., vagy Bp. é. n. [1938.], vagy H. é. n. [Bp. 1938.]). Idegen nyelvű könyv esetében az első hivatkozásnál az adott nyelvnek megfelelő módon szerepeljen a név. a további hivatkozások esetében a vezetéknév kerüljön előre, majd egy vessző után a keresztnév kezdőbetűje (Ugyanez a helyzet magyar szerzők idegen nyelvű publikációi esetében is.) Pl.: Albert Derolez: The Palaeography of Gothic Manuscript Books. From the Twelfth to the Early Sixteenth Centrury. Cambridge 2004.107. = első hivatkozás; Derolez, Α.: The Palaeography i. m. 65. = második hivatkozás. Adják meg a hivatkozott munka alcímét is, könyvek esetében (ha van) a címet követően zárójelben a sorozatcímet is (ha a sorozat egyes köteteit sorszámmal is ellátja, természetesen azt is). Pl.: Wertner Mór. Az Árpádok családi története. (Történeti nép- és földrajzi könyvtár 51.) Nagybecskerek 1892. Az első hivatkozásnál a munka teljes bibliográfiai leírását adják meg (Kristó Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp. 1979.54.), a másodiktól kezdve a szerző vezetékneve és keresztneve kezdőbetűje után a cím jellemző részlete következzék, valamint az „i. m." utalás, majd a lapszám. Pl.: Kristó Gy.: Széttagolódás i. m. 54. (az első hivatkozásnál szükségtelen a „továbbiakban:" utalás). A kiadóra nem szükséges hivatkozni, ha mégis megteszi, akkor előbb szerepeljen a kiadó, s utána a kiadás helye. Pl.: Kristó Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Bp. 1979.54. - Budapest nevét Bp.-re rövidítve közöljük. Levéltári-, kézirattári forráskiadványok esetében a szokásos — a címből összeállított — betűcsoport szerepeljen, amelyre az első hivatkozásnál „(a továbbiakban:)" megjegyzés hívja fel a figyelmet. Pl.: Arpádkori új okmánytár I-XII. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. Pest-Bp. 1860-1874. (a továbbiakban: ÁÚO) IV. 40. Használjuk a következő rövidítéseket: pagina (p), recto (r), verso (ν), Nr (numero).