Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Magyar Eszter: A Keszthelyi Georgikon erdésziskolájának szakmai megalapozása. Egy magyar erdész tanulmányai a 19. század elején 1233
A KESZTHELYI GEORGIKON ERDÉSZISKOLÁJA 1255 tér Schwarzenbergbe.4 4 (Itt valószínűleg vendégül látták, vagy olcsón tartották.) A dolog minden bizonnyal nem jutott a gróf tudomására, mert ő nem egyezett volna bele, hogy a számára fontos, Európa szerte híres liechtensteini hercegség erdőuradalmainak és a kor legtöbbre tartott erdészének az Eisgrubban és Feldsbergben (ma Valtice és Lednice Szlovákia) dolgozó Wallascek Theobald Edler von Walberg tevékenységének a megismerése a tanulmányúiból kimaradjanak. Ha már ott járt, az érdeklődő Lakoszil Majnarankfurt város erdőgazdálkodásával is megismerkedett. A nagyvárosban fatermelés centrikus erdőgazdálkodást folytattak, mivel sok fára volt szükség. A fa ára is viszonylag magas, 18-19 Ft öle, ehhez a nagyváros okozta keresleten kívül az általános háborús áremelkedés is hozzájárulhatott. A Festetics birtokokon a nagyvárosok, Kanizsa, Keszthely környékén csak 6 Ft a fa öle, de Prágában is csak 8 Ft-ot kértek érte. A nagy faigény miatt (és talán a közelben tevékenykedő Hartig hatására is), fejlett erdőgazdálkodást folytatnak. Az erdők nem nagy kiterjedésűek, de „rendes vágásokra vannak felosztva". A vágásokat szintén utak szegélyezik, hogy a kivágott fát könnyebben és gyorsabban ki lehessen hordani és elszállítani. A kiürült vágásokat azonnal csemetékkel és ültetvényekkel beültetik. A faeladásokról pontos jegyzőkönyveket vezetnek. Lakoszilnak feltűnik, hogy az erdők nagyságához képest magas az erdészetben foglalkoztatottak száma. Az erdőkből származó jövedelem több ezer forint, de igen sokat — állítólag 9 ezer Ft-ot — költenek egy évben az erdőkkel és a fatermeléssel kapcsolatos munkákra is. Megjegyzi, hogy az erdőkben apróvadak is vannak. Másutt még nem tett említést a vadállományról, csak a különböző vadászatokról.4 5 Lakoszil következő úticélja Friedrich Heinrich Georg von Drais báró schwetzingeni magániskolája volt. Drais kezdetben jogot tanult, majd katonai pályára lépett és ő is csak később kezdett az erdészettel foglalkozni. Főerdőmesteri tisztséget először a bádeni őrgrófságban töltött be Gernsbachban 1784-ben, valószínűleg Geusau báró utódja volt, és így egy modernül kezelt, jól berendezett és szervezett erdőuradalmat vezetett. Mivel Geusau báróhoz Csehországból is küldtek erdészeket erdőfelmérést és általában erdészetet tanulni, az uradalomnak jó híre volt a korabeli erdésztársadalomban. Drais 1804-ben költöztette át magán mesteriskoláját Schwetzingenbe. Az erdők állapotával, a vágásfordulók kialakításával, az erdőfelmérések alapján készült becslések (Geusau újítása) könyvelésével és adminisztrációjával Lakoszil nagyon meg volt elégedve, a tapasztaltak egy kissé őt is meglepték. „Az erdő olyan systematicus rendben tarttatik, hogy Fridi fő erdész sem tehetne ellene semmi kifogást is" - írja.46 Kasselben Witzleben főerdésznél is több időt tölt, pedig ideje lassan lejár, már augusztus van. A Kasselben uralkodó, Mária Terézia által is nagyra tartott erdőgazdálkodásról nincs egy szava sem, főleg Witzleben főerdőmestert dicséri. Georg Ludwig Hartig dillenbergi népes mesteriskolájában az erdei tervektől eltérően csak néhány napot töltött. A szokásos küldeményen, az iskola szer-44 Uo. Prot. 1805 Ν 2/141., 411., Enzyklopädie 1894, IV Bd. 560. 45 Uo. Prot. 1805 Ν 2/332., 2/346. 46 Uo. Prot. 1805 Ν 2/279., Hess 1885, 69-70., Enzyklopädie 1894 II. Bd. 124.
