Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Magyar Eszter: A Keszthelyi Georgikon erdésziskolájának szakmai megalapozása. Egy magyar erdész tanulmányai a 19. század elején 1233
A KESZTHELYI GEORGIKON ERDÉSZISKOLÁJA 1249 ban szemügyre vehessen". A direkció takarékoskodni kívánt az úton, 12 hónapra 1800 Ft-ot szánt, ami természetesen a háborús körülmények között nem volt elég, hiába rótták meg állandóan Lakoszilt, hogy többet költ a kelleténél, nem tudott megélni a számára kiutalt pénzből. Végül csak úgy tudott segíteni magán, hogy az útiterv egy részét elhagyta, és abból éppen a gróf által javasolt állomások maradtak ki. A költségekkel kéthetente tételesen elszámolt, feltüntetve a szállások és az egyes étkezések árát is.30 Az útitervre először Lakoszil tett javaslatot, az utazásai során diáktársaitól hallott ötletek és az erdészekkel folytatott beszélgetések eredményei alapján. Jól választott, mert listájában a századfordulós német erdőgazdálkodás legkiemelkedőbb alakjai és azok magániskolái találhatók. Első helyen szerepel nála a Harz hegységben a Stollberg Wernigerodei uradalom, ahol korábban Hans Dietrich von Zanthier magán mesteriskolája működött, és a mester évtizedekig fejtette ki tevékenységét, úgy hogy az eredmény már a lassú megtérülésű erdészeti gyakorlatban is meglátszhatott. Zanthier az erdészettudomány atyjánál Langennél tanult, Dániába is elkísérte őt, majd hazatérte után alapította meg mesteriskoláját 1760-ban. Ο dolgozta ki a német vágásfordulós erdőgazdálkodás rendszerét, az egyes fafajoknál célszerű fordák idejét és számát. (Pl. a tűlevelűek fordaidejének meghatározásában különbséget tett az enyhébb éghajlatú, és a hidegebb helyeken termő erdők között, előbbieknél 50-60, utóbbiaknál 90 évben határozta meg a vágásfordulók idejét. Ennél hosszabb időt szánt mindkét termőhelyen az épület és a fűrészárunak nevelt fák esetében. A vágások felújításának új, a közép-európai lomboserdő gazdálkodásban forradalmi változást, fahozam növekedést eredményező módszerének kidolgozása is Langen és Zanthier nevéhez fűződik. Az újítás abban áll, hogy a korábbi tarvágásos sarjról való újulat nevelést felváltja az un. ernyős felújítás.) A vágások kitermelése csak részleges, elővágások után magfákat hagynak, és a természetes újulatot védik, mindenféle használatot megszüntetve benne, majd a csemetéket ritkítják, és ha a fiatalos elég erős, a hagyásfákat kiszálalják. A tűlevelű erdőkben a magról való vetést alkalmazzák. Zanthier a fatermesztési elveket az egyes vágásokra felosztott pagonyok feltételeihez igazította, figyelembe véve azok méreteit, a talaj minőségét, az uralkodó szélirányt, a kitermeléssel kapcsolatban mérlegelte a megközelítési, szállítási és úsztatási lehetőségeket, a fűrészüzemek kapacitását, és ezeket egyeztette a fa iránti kereslettel.31 Az út következő állomása szintén a 18. század végén meghonosodott új fatermesztési gyakorlat színhelye, a Georg Ludwig Hartig által 1789-ben a Wetterauban található Hungenben alapított magániskolája lenne Majnafrankfurt közelében. Lakoszil információi egy kicsit elmaradtak a valóságtól, mert az iskola ebben az időben már Dillenburgban működött, és 1806-ban Stuttgártba költözött. (Szerencsére útja során már megtalálta a tanintézetet. Látogatottsága valóban rendkívüli volt, Lakoszil tájékoztatója szerint 1796-ban több mint 50 praktikánsa volt, a szakirodalom 1800-ban már 70 hallgatóról tud. Hartig már 30 Uo. Prot. 1804 Ν 576., 861. 31 Uo. Prot. 1804 Ν 616., Rubner 1967, 64., Kremser 1990, 273., 287., Enzyklopädie VIII. Bd. 503., Nozicka 1957, 280.
