Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: A migráció szerepe az Egyesült Államok és Kuba kapcsolatában 101
122 SZABÓ ÉVA ESZTER lekedési lehetőségek hiányában is az 1963-tól 1965-ig tartó időszakban több mint 50 ezer kubai állampolgár érkezett az USA-ba.9 2 A legtöbbjük egy harmadik országon, általában Mexikón vagy Spanyolországon keresztül érkezett, míg mások csónakon vagy tutajon keltek át a Floridai-szoroson, vagy a Kuba délkeleti részén található guantánamói amerikai haditengerészeti bázison keresztül léptek be az ország területére.9 3 Mivel a kubai kiléptetési szabályok már a disznó-öbölbeli inváziót követően szigorodni kezdtek, egyre nőtt a motiváció az illegális kiutazás terén. Amikor azonban a migrációs áramlat útját teljesen elzárták, az illegális vándorlás jelentősége különösen megnőtt.9 4 Az Egyesült Államok meleg fogadtatásban részesített mindenkit, aki eljutott Florida partjaihoz. A Parti Őrség segítette a menekülőket, megérkezésük után azonnal rendkívüli tartózkodási jogot kaptak az USA-ban.9 5 Az illegális menekültek korlátozott, de folyamatos áramlása az Egyesült Államok támogatását élvezte. A menekülteket a forradalom kudarcának illusztrálására lehetett felhasználni azzal a céllal, hogy kellemetlen helyzetbe hozzák a forradalmi rendszert és megkérdőjelezzék legitimitását, valamint hogy nemzetközileg — különösen a nyugati féltekén — lejárassák a kommunista Kubát és így növeljék az ország elszigeteltségét. A kubai migrációt kísérő retorika a hidegháború kommunistaellenes ideológiájával volt tele, ahogyan ezt az Amerika-közi ügyekért felelős főosztályvezetőnek, Edwin Martinnak a szavai is tükrözték 1963 őszén: „A [kubai] kormány, amelyet a világnak ezen a féltekéjén élő nemzetek elutasítanak marxista-leninista államberendezkedése miatt, mivel az összeférhe-92 Jelentős különbségeket találunk az ezek alatt az évek alatt regisztrált adatok között is. Egyes források kb. 30 ezer bevándorlóról beszélnek. Ld. pl. Mercedes Arce et al.: La emigráción en Cuba, 1959-1990. Havana, Department of Immigration and Foreigners' Affairs of Cuba - Center for the Study of Political Alternatives, 1991. 5.; vagy Engstrom: i. m. 18., (33. lábjegyzet.) Más források szerint viszont az Egyesült Államokba irányuló kubai bevándorlás jóval meghaladta az 50 ezer főt ebben az időszakban. Ld. Díaz-Briquets-Pérez: i. m. 26.; Jorge 1. Domínguez: Cooperating... I. m. 34. 93 Volt néhány kivétel is ez alól a vándorlási minta alól. A Disznó-öbölben elfogott foglyokért cserébe az USA orvosi eszközöket szállított Kubának speciális vöröskeresztes repülőjáratokon és hajókon. Az 1117 fogoly mellett ezek a repülőgépek és hajók 6049 menekültet és 1612 utast is (közülük 638 amerikai állampolgársággal rendelkezett) szállítottak a visszaúton Miamiba. Ld. Virginia R. Domínguez: i. m. 22. 94 A nagyarányú kivándorlás és az értelmiségi szakemberek elmenekülése komoly problémákat okozott a kubai gazdaságnak, ezért 1961 júniusára a kubai kormány jelentősen változtatott az emigrációhoz való hozzáállásán. Fidel Castro szerint a forradalom első két évében a kubai értelmiség 50 százaléka hagyta el az országot. Habár az emigrációt - mint az ellenzék „exportálását" - még mindig a konszolidáció egyfajta eszközének tekintették, 1961-et követően a kubai kormány megnehezítette a kivándorlás feltételeit. Minden kivándorlónak kiutazási engedélyt kellett kérnie, a vagyonukat elkobozták, a kereskedelmi járatok 1962-es felfüggesztése előtt a Miamiba irányuló repülőjegyeket dollárban kellett kifizetni, ugyanakkor összesen 5 dollárt lehetett kivinni az országból. Ennek eredményeképpen a legtöbb menekült szegényen, nyomorúságos helyzetben érkezett az USA-ba, többnyire mindössze egy-két váltás ruhával. Az Egyesült Államok kormánya úgy igyekezett segíteni azoknak a kubaiaknak, akik nem tudták dollárban kifizetni a repülőutat, hogy 1961 augusztusától kezdődően létrehozta az úgynevezett Szabadság Járatokat (Freedom Flights), vagyis egy Havannából induló ingyenes légihidat, amely 1962 októberéig működött. Ε járatok megszüntetése különösen fájdalmas volt a kubai-amerikaiak számára, akik lázas igyekezettel fáradoztak azon, hogy családtagjaikat áthozzák az országba. Erről részletesebben Id. Fidel Castro: Informe Central al Primer Congreso del Partido Comunista de Cuba. La Habana, 1976. 116-123., 133-138.; Arce et al.: i. m. 5-6.; Arboleya: i. m. 14.; Martin: i. m. 983-984.; Engstrom: i. m. 18. (32. lábjegyzet.); Jorge I. Domínguez: Cooperating... I. m. 53.; Masud-Piloto: i. m. 33-34., 52.; González-Pando: i. m. 21. Ld. még 33. lábjegyzet. 95 Arboleya: i. m. 13-14.; Engstrom: i. m. 18.
