Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában a 16. században: Dudith András és Zsámboky János (II. rész) 1131
1164 ALMÁSI GÁBOR eresztette le 2500-ra, ugyanakkor megragadta az alkalmat, hogy hosszú és hűséges szolgálata fejében 500 dukát honoráriumot kérjen.35 3 Rudolfnak ez túl átlátszó volt. Értesítette öccsét, Ernő herceget, hogy az 500 dukát prémium nem indokolt, és Zsámboky sehol sem tudta volna ilyen jó áron, ilyen rövid idő alatt eladni kéziratait. Vigaszul felkínált az udvari historikus feleségének 50 dukátot.35 4 Zsámbokynak sikerült elérnie, hogy évek óta nem fizetett provízióját és a kéziratokért járó összeget egyetlen számlára írják.35 5 Az így keletkezett „csekk" 6200 guldenről szólt (ez 10 éves udvari jövedelmének felelt meg), melyet három év alatt kellett a kamarának teljesíteni.35 6 Hiába állt Ernő és Rudolf a kifizetések mögé, a kamarák nem fizettek: 1579 és 1580 között Ernő, az Udvari, ill. a Magyar Kamara között 30 Utasítás kelt útjára. Zsámboky, mint Dudith tette, megpróbálta elérni, hogy a pénzt a legmegbízhatóbb kincstári intézmények, a vámhatóságok (Zsámboky esetében különböző magyarországi harmincadok) fizessék, de ez sem sokat segített.357 Végül megállapodott két nürnbergi marhakereskedővel, hogy a harmincadok helyett egyenesen neki fizessenek, és elkezdett csordogálni a pénze, bár a harmincadhivatal nem szívesen támogatta ezt.35 8 Két év alatt 13 petíciót nyújtott be, és ügye lassan előremozdult. 1582-ben Nürnbergből írt levelet a Magyar Kamarának, melyben 4 éve nem fizetett bérét követelte,35 9 a császárt pedig arra kérte, hogy 28 éves [így!] szolgálata fejében 3000 tallér honoráriumot utaljon ki számára, vagy fizessen neki 300 tallér nyugdíjat eisenstadti (kismartoni) birtokainak tizedbevételeiből, és ez a halála utáni évekre is terjedjen ki.36 0 Mindettől függetlenül felkínált egy kivételesen ritka unikornist, melyért 3000 dukátot kért, jóllehet annál két-háromszor többre becsülte értékét. Rudolfot azonban nem érdekelte egy újabb unikornis, és felesleges 3000 tallérja sem volt udvari történésze számára. Az unikornis története Zsámboky vállalkozó szellemiségének újabb dokumentuma. Valószínűleg nürnbergi látogatása is az unikornis eladásával függött össze, hiszen már egy évvel korábban kérte barátja, ifjabb Joachim Camerarius és patrónusa, Julius Geuder segítségét abban, hogy az unikornist (mely ekkor még nem volt birtokában) eladja Nürnberg városának vagy valamely német fejedelemnek. Mint kifejtette a moszkvai fejedelem nemrég 24000 tallért fizetett egy ennél rövidebb darabért.361 Zsámboky végrendeletéből kiderül, hogy az uni-353 Gerstinger: Die Briefe des Johannes Sambucus, i. m. 241-242 (1578. aug. 2.) 354 ÖStA FHKA GÖ 132 (1577-78), f. 554, vagy Uo. NÖHA W61/A-1, ff. 36-37. (Kiadva: Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen des allerhöchsten Kaiserhauses 15 (1894), no. 11580.) Vö. Gerstinger: Johannes Sambucus als Handschriftensammler, i. m. 284-285 355 Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen des allerhöchsten Kaiserhauses 15 (1894), no. 11587. 356 ÖStA FHKA GÖ 132 (1577-78), ff. 592-593. 357 ÖStA FHKA Prot. 1579 Exp (No. 348), f. 355; 1580 Exp (No. 356), f. 272; HFU r. Nr. 43, f. 7. 358 Illésy: Zsámboky János történetíróról, i. m. 531-532; ÖStA FHKA Prot. 1580 Exp (No. 356, f. 272.); HFU r. Nr. 43, ff. 7-9. A harmincadokat többször is felszólítják ugyan a fizetésre: FHKA Prot. 1581 Reg (No. 368), f. 105, 140. 359 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 44, f. 6. (1582. jan. 4.) 360 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 44, f. 5. (1582. febr. 20.) 361 Zsámboky ifj. Joachim Camerariusnak. Gerstinger: Die Briefe des Johannes Sambucus, i. m. 253-254, 256-257. (1581. jan. 8, febr. 10.)
