Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában a 16. században: Dudith András és Zsámboky János (II. rész) 1131
KÉT MAGYARORSZÁGI HUMANISTA: DUDITH ANDRÁS ÉS ZSÁMBOKY JÁNOS 1157 küldetése előtt igen magas bevételeket élvezett. Ennek ellenére, mint azt Miksának jelezte, anyagi helyzete bizonytalan volt, elsősorban, mert az udvar reprezentációs elvárásai nagyobbak voltak, mint bevételei. Bécsben, mint a császár egyik legbefolyásosabb tanácsosa Dudith relatív még mindig szegénynek számított. Nem így a lengyel követség első három évében. Követként a kezdő fizetése havi 200 tallér volt, melyet augsburgi látogatása hatására Miksa havi 500-ra emelt: ezzel próbálta kompenzálni a hosszúra nyúló legátusi tartózkodásért.31 4 Dudith azonban ezzel sem elégedett meg, és nyomban fizetésemelésért folyamodott: a császár ezúttal havi 700 tallérra (azaz évi 8400 tallérra) emelte jövedelmét, de az újabb fizetésemelési folyamodványt már elutasította.31 5 Ε rendszeres jövedelem mellé jöttek a nagyobb utazásokért járó 1000 talléros kompenzációk, a királynő hazatérésekor az 5000 talléros honorárium - melynek fejében lengyelországi szolgálatának folytatását várta el tőle az uralkodó.316 Mindeközben Dudith élvezte püspöki jövedelmeit is. Sőt, nehezen érthető, de pécsi püspöki keresetét, az évi 400 forintot házassága és kiátkozása után több évvel is még megkapta.31 7 Más magyarázat híján ezt is a királyi kegy, vagy udvari befolyása számlájára kell írjuk, mint ahogy azt a Sziléziai Kamarától járó évi 400 tallért, melyet Miksa egy évvel esküvője után járandóságaként meghatározott. Fizetése, ezt követően csak az interregnum beálltával kezdett ismét nőni, a korábbiakhoz képest csak rendkívül kis mértékben, mindössze évi 1000 tallérra.31 8 A királyválasztást követően Dudith keresete ismét évi 400 tallérra zuhant, melyet Miksa nem sokkal halála előtt 600-ra emelt.31 9 Elete hátralevő részében ez maradt Dudith járuléka. ve Francesco Coramendone titkárához, Antonio Graziamhoz írt levelét: Uo. 428. (1566. nov. 6.), amelyben megerősíti, hogy minden bevétele Szigetről származott. 314 ÖStA FHKA HZ Β 20 (1565), f. 88r; Prot. 1566 Reg (No. 271), f. 81.; 1566 Reg (No. 211), f. 230; 1566 Exp (No. 270), f. 167. 315 Újabb fizetésemelést kér Miksának írt levelében Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 1. 363-365. (1566. aug. 9.) 316 Utazási térítések: ÖStA FHKA HZB 20 (1565), f. 89v; Prot. 1565 Reg (No. 264, f. 165.) (1565. július 4.); 1565 Reg (No. 264), f. 203 (1565. aug. 19.); 1566 Exp (No. 270), f. 273. (1566. november). Az 5000 talléros „Gnadengelt" forrása: FHKA HZB 21 (1566), f. 861. (1566. nov. 21.) 317 Ennek nem csak a bécsi FHKA protokolljaiban van nyoma, hanem a kifizetési elismervények is megmaradta az OSzK kézirattárában. 1572-ben a Magyar Kamarát utasítják Dudith „rendes provisiójának" kifizetésére. A 400 forintot Dudith édesanyjának kellett volna átadni. ÖStA FHKA Prot. 1572 Reg (No. 302), f. 30. 1567-ben Dudith titkára Andreiszi Ferenc vett át 100 forintot Dudith nevében, 1569-ben Dudith anyja vett fel 30 forintot, mely még mindig Dudithnak a pécsi püspöknek járt. OSzK, Fol. Lat. 1444, f. 2, 8. 318 Lásd erről Miksa levelét Dudithnak, Dudithét Miksának, majd ismét a király válaszát. Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 2. 409-410, 520-529, 539-541 (1573. július 14, okt. 29, nov. 12.) 319 Erről számol be Dudith Palaeologus barátjának: Landsteiner: Jacobus Paleologus, i. m. 49. Dudith 1576. október 3-án nyújtott be petíciót fizetésemelésért és honoráriumért. Három nappal később felszólítják a Sziléziai Kamarát a 7000 tallérra rugó császári tartozás kifizetésére. Október 13-án, Miksa halála után egy nappal Dudith 300 tallér kézpénzt kap hazautazásának költségeire. A fizetésemelés legfeljebb a császár ígéretén alapulhatott, minthogy csak halála után öt nappal került sor rögzítésére. ÖStA FHKA Prot. 1576 Reg (No. 327), ff. 351, 362; HZB 30 (1576), f. 154; GB 315 (1575-77), ff. 350, 363, 364 és GÖ 128 (1575-76), f. 576. (Ez utóbbi tény ellent mond Praetorius beszámolójának, miszerint Dudith már a császár halála előtt visszautazott: Monumeta pietatis & literaria, i. m. 127.)
