Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában a 16. században: Dudith András és Zsámboky János (II. rész) 1131
KÉT MAGYARORSZÁGI HUMANISTA: DUDITH ANDRÁS ÉS ZSÁMBOKY JÁNOS 1141 1572-ben utód nélkül meghalt II. Zsigmond Ágost, és a lengyel királyság trónja külföldi fejedelmek prédájává vált („nemzeti" jelölt nem volt). A választási kampányba Miksa még Dudith nélkül vágott bele, bár értesítette róla, hogy számít szolgálataira.23 3 Mint tapasztalt diplomata Dudith nem volt túl lelkes, hogy egy ilyen kockázatos vállalkozásba keveredjen, és magatartása sokáig kétértelmű maradt: míg humanista leveleiben sajnálkozott, hogy újból a császári szolgálat fogja életét megszabni, nem zárkózott el a felelőség vállalásától, de azt arra akarta elsősorban felhasználni, hogy a régóta vágyott magyarországi állást végre megkapja.23 4 Ami a kockázatokat illette, Dudith jól mérte fel a helyzetet: a választást a francia király testvére Valois (III.) Henrik nyerte, de ennek ellenére a császár nem mondott le teljesen a trónról. Miksa bizalma azonban nem volt egy pillanat alatt visszanyerhető. Mikor hosszú halogatás után hivatalosan is megbízta kliensét, és megduplázta a keresetét, a korábbi nunciusi cím helyett csak az internunciusi (alacsonyabb rendű követi) címet volt hajlandó megadni. Dudithnak korábbi diplomata jövedelméhez képest még így is szánalmasan kevésnek tűnt mostani keresete, új címét pedig az első pillanattól kezdve sérelmezte.235 Azzal érvelt, hogy címe nem ad neki kellő tekintélyt ahhoz, hogy munkáját sikeresen végezhesse, sőt zavaros státuszának köszönhetően a nyilvános megjelenéseken fölösleges precedensbeli csatákba keveredik.23 6 Egy temetésen például a pápai követ kikérte magának, hogy az élen járó kiközösített „ügynökhöz", aki még csak nem is követ, ilyen közel kelljen állnia. Dudith azt válaszolta, hogy megoldás lehetne, ha a teljhatalommal bíró pápa feloldozná az exkommunikáció alól. Frappáns válaszát a szenátorok nevetésükkel nyugtáz-233 Miksa levele Dudithnak. Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 2. 345-347. (1572. szept. 30.) 234 Lásd Cratónak írt levelét egy évvel későbbről: „Si pergő Internuntius esse, sequeda erit aula, deserenda família, abicienda studia litterarum, quae vita mihi cariora sunt, multum aeris profundendum." Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 2. 448. (1573. aug. 27.) Lásd ugyanerről korábbi leveleit Cratónak. Uo.: 402-403. (1573. július 4. és 30.) Lásd továbbá Miksának írt levelét Uo.: 423-437. (1573. aug. 10.) Vö. Miksának írt 1573. március 14-i levelével és a császári követeknek Vilém de Rozmberknek és Vratislav de Pernsteinnek írt április 22-i levelével. Uo.: 385-386, 396-397. Sem a kassai állás, sem a jászói prépostsági vagy az alsómislyei bevételek megszerzésére tett kísérletei nem jártak sikerrel. Lásd pl. Johann Rueber felső-magyarországi kapitányhoz írt levelét. Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 2. 487. (1573. szept. 30.); továbbá Johann Trautson főudvarmester válaszát: Uo.: 519-520. (1573. okt. 19.) Egy felső-magyarországi vagy kassai pozíció nem csak vallási-politikai szempontból volt vonzó, hanem a humanista jelenlét sem volt elhanyagolható. Dudith becsülte a sárospataki iskolát, jó kapcsolatot ápolt Forgách Imrével, tudott a híres csillagász, Joachim Georg Rheticus ottlétéről. Szabó András: Joachim Georg Rheticus, Kopernikusz tanítványa Magyarországon. In: Uő.: Respublica litteraria, i. m. 91-100. Kassa humanista presztízsét növelte még, hogy a Szepesi Kamarán két humanista is dolgozott, Gyalui Torda Zsigmond és a Blotius levelezésből ismert Georg Hofmann, és a közeli Késmárkon működött a szintén humanista műveltségű Sebastian Ambrosius. Sebők Marcell: Sebastian Ambrosius életszakaszainak rekonstrukciója (Doktori disszertáció, ELTE). Budapest, 1999. 235 Kinevezéséről értesíti Miksa: Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 2. 409-410. (1573. július 14.) 236 Az alább felsorolt levelek mind kitérnek a státusz körüli problémára: Dudith Miksának: Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 2. 410-414 (1573. július 15.) , 439-^44 (aug. 19.), 471-477 (szept. 20.), 569-577 (nov. 27.), 610-612 (dec. 21.); Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 3. 51-55 (1574. jan. 24.), 130-133 (máj. 4.), 154-156 (június 16.); Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 4. 59-70 (1575. jan. 27.); Miksa Dudithnak: Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 2. 456-458 (1573. szept. 1.); Dudith Johann Trautsonnak: Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 3. 79-81. (1574. márc. 8.)
