Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Khavanova; Olga: Az apai érdemeket a fiúkban jutalmazni Az iskoláztatás privilégiuma Mária Terézia uralkodása idején 1105
AZ ISKOLÁZTATÁS PRIVILÉGIUMA MÁRIA TERÉZIA URALKODÁSA IDEJÉN 1119 iránymutatók a társadalmi-politikai és kulturális szükségletek meghatározásánál. Ha az ellenreformáció korában kialakult hierarchiában a megszolgált, de elszegényedett nemesek fiai a prioritási listán még csak a konvertiták és az árvák után következtek, akkor később éppen a gyerekeik oktatásához szükséges anyagi eszközökkel nem rendelkező, de szolgálatokkal bíró szülők válnak az anyagi segítség haszonélvezőivé. Például 1775-ben, a nagyszombati, a kassai és a váci nemesi iskolába felvett 18 fiatal közül tizenhatnak az apja különböző tisztséget foglalt el a központi és a helyi igazgatás szerveiben. Ketten konvertiták voltak, akiket a továbbra is az ellenreformáció céljait szolgáló nagyszombati konviktusokba vettek fel. Az említett 16 ifjú között voltak a Magyar Kancellária titkárának, a Helytartótanács regisztrátorának, a Magyar Kamara kiadójának, Bereg vármegye alispánjának, Hont vármegye szolgabírájának, Szabolcs vármegye aljegyzőjének és Pozsony város adószedőjének fiai.6 2 Mindemellett a cs iládi körülmények sokszínűségét figyelembe véve, többségében természetesen mégsem nélkülöző, de nem ritkán azért földbirtok nélküli, és rendszerint sokgyerekes nemesek voltak. A királyi vagy vármegyei szolgálat számukra, illetve apáik és nagyapáik számára a nemeshez illő, a „közjót" szem előtt tartó szolgálat egyik formája volt, igaz, ritkán tette lehetővé, hogy elegendő pénzre tegyenek szert ahhoz, hogy méltó oktatásban és nevelésben részesítsék utódaikat. A királyi alapokból fizetett oktatás nemcsak levette a szülők válláról az erejüket meghaladó költségek terhét, hanem a társadalmi státusz megőrzését is garantálta a gyerekek számára. Vegyük mindennek érzékeltetésére egy olyan család példáját, amely részt vett a nagy tekintélyt nyújtó királyi ösztöndíjakért folytatott versenyben. 1781-ben Gosztonyi Pál, Heves vármegye szolgabírája azzal a kéréssel fordult a Helytartótanácshoz, hogy vegyék fel két fiát, Józsefet és Istvánt a váci Terézia-kollégiumba, és „némi kegyességért a legalázatosabban csatolta szüleinek és nemzetségének kis és jelentéktelen érdemeit." Anyai nagyapja, Kada Pál, több évig dolgozott szülőföldje, Heves vármegye adminisztrációjában, egészen az alispáni tisztségig vitte, és 1735-ben VI. Károly császár arany emlékéremmel tüntette ki. A kérvényező apja, Gosztonyi István, Heves vármegyében kezdte pályafutását, eleinte egyszerű jegyzőként, majd ő is az alispáni tisztséget töltötte be, s végül a Helytartótanácsnál lépett szolgálatba, ahol 21 évig dolgozott. Maga Gosztonyi Pál kora ifjúkorában, a hétéves háború idején Haller Sámuel báró gyalogezredében harcolt, 1760-ban a magyar testőrség első állományát gyarapította, majd vitézi szolgálataiért aranymedált kapott a császárnőtől, amelyet büszkeséggel viselt „a császári-királyi kegyesség örök emlékéül". Miután 1766-ban nyugalomba vonult, visszatért a szülőföldjére, ahol hamarosan szolgabíró lett.63 Lehetséges, hogy azért írta le olyan részletesen a család dicső múltját, mert nagy reményeket fűzött a Gosztonyi nemzetség kollektív érdemeihez, felismerve, hogy az ösztöndíj megszerzése gyermekei számára nagyon nehéz, kitartást és a kedvező végeredménybe vetett hitet követelő dolog. A Gosztonyi-testvérek 62 MOL A 39 4667, 4778/1775. 63 Uo. 3827/1781.
