Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Khavanova; Olga: Az apai érdemeket a fiúkban jutalmazni Az iskoláztatás privilégiuma Mária Terézia uralkodása idején 1105
AZ ISKOLÁZTATÁS PRIVILÉGIUMA MÁRIA TERÉZIA URALKODÁSA IDEJÉN 1117 írjon egy nyilatkozatot munkába állásáról. Ezt követően fel is vették a könyvelőségre a következő kitétellel: „Figyelembe véve az apa érdemeit (Verdienste) és a fiú dicséretre méltó jártasságát (Geschicklickeit),"51 Több hivatalos személy semmi kifogásolnivalót nem látott abban, hogy az apai érdemek utat nyitottak a fiúknak az egyes tisztségek megszerzéséhez. A Magyar Kamara elnökének, gróf Erdődy Józsefnek a következő volt a véleménye: „Semmi sem igazságosabb annál, mint amikor a hosszú ideig, dicséretesen és önzetlenül szolgáló, nincstelen hivatalnokok segítséget kapnak gyerekeik sorsának rendezéséhez. Ezzel őket, magukat jutalmazzuk meg szolgálataikért, a gyerekek pedig előnyt élveznek a tisztségek betöltésénél és a kérelmek besorolásánál, hiszen megkülönböztetjük őket azoktól, akiknek a szülei egyáltalán nem szereztek érdemeket vagy nem jól dolgoztak."5 2 Ebből az elvből az érdemek még egy fontos jellegzetessége következett, nevezetesen az érdemek birtokosánakjoga a jutalmazásra.5 3 Például Fonyó János magyar nemes azt feltételezte, hogy „több éves, hű szolgálatom a hadseregben és a testőrségben, amelyet a felemelkedésbe vetett teljes bizonyossággal teljesítettem, feljogosít arra a reményre, hogy valamilyen jutalomban részesülök érte."5 4 Ügy látszik, a hatóságok sem láttak elvi különbséget egyrészt egy császári-királyi szolgálatban megőszült hivatalnok vagy egy a vérét csatamezőkön kiontó katonatiszt személyi nyugdíjának kiutalása, másrészt fiaik valamely oktatási intézménybe, majd egy hivatalba történő felvétele között. Ez is, az is a monarcha kegyéből felhalmozott érdemek „konvertálásának" egyik formája volt, arról pedig, hogy kinek szánták, a császári-királyi oklevelek formulái egyértelműen tanúskodtak: „azokból a családokból származóknak, akik nekem és házamnak karddal és tanáccsal szolgáltak" és „elszegényedett, de megszolgált nemzetségek sarjainak".55 Ha lehetett tisztséget kérni a Magyar Kancelláriába a feleség rokonainak sokéves katonai szolgálatára hivatkozva, ahogy ezzel 1771-ben megpróbálkozott (igaz, eredménytelenül) nemes Visnyovszky József,5 6 akkor a gyerekeket az apák és a nagyszülők által az uralkodónál szerzett érdemekért nyugodtan lehetett taníttatni. 1775-ben Árva vármegye javasolta, hogy vegyék fel a váci Terézia-kollégiumba vagy a nagyszombati Szent Adalbert kollégiumba Okolicsányi Imre nemesifjút, figyelembe véve nagyapja és apja érdemeit, akik közül előbbi a Magyar Kamara rendes jegyzője, majd titkára lett, utóbbi pedig hűségesen viselte a szolgabírói és a főkincstárnoki tisztséget az említett vármegyében."57 1780-ban Nedeczky Tamás özvegye, Franciska, azzal a kéréssel a Helytartótanácshoz fordult, hogy vegyék fel a fiát az egyik nagyszombati, győri vagy budai 51 MOL Ε 47 3. köt. Az 1774. december 15-ei ülés jegyzőkönyve (84. sz.). 52 ÖStA Η KA Ungarisches Camerale (a továbbiakban UC). Fase. 1. Bd. 5/1. Subd. 2. Nr. 32, ex Dec. 1776. fol. 207. 53 Vö. a XIV Lajos udvarában követett francia gyakorlattal: Jay M. Smith: The Culture of Merit. Nobility, Royal Service, and the Making of Absolute Monarchy in France, 1600-1789. Ann Arbor 1996. 20-21. 54 MOL Ε 47 16. es. Nr. 61, ex Dec. 1774. 55 MOL A 1, Magyar Kancelláriai Levéltár, A Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája, Originales referadae 123/1751., ill. MOL A 39 5549/1774. 56 MOL A 39 5975/1771. 57 MOL A 39 4667/1775.
