Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Khavanova; Olga: Az apai érdemeket a fiúkban jutalmazni Az iskoláztatás privilégiuma Mária Terézia uralkodása idején 1105

AZ ISKOLÁZTATÁS PRIVILÉGIUMA MÁRIA TERÉZIA URALKODÁSA IDEJÉN 1115 tűrhetően beszélő, az ügyvitelben jártas magyar nemest Ó Császári Királyi Apostoli Felségének a megüresedett titkári állásra."4

3 Az érdemek értékelésének kritériumait különböző életkorú és szakmai felkészültségű hivatalnokokra kellett alkalmazni. Ezeknek a kritériumoknak lehetővé kellett tenniük, hogy az évek során mindenki közeledhessen a tökéletesség felé. A tehetség Isteni adomány lévén, nem teljesen felelt meg, mert bár a tudás felhalmozásának, a képességek és készségek kifejlesztésének kiindulási alapjául szolgált, nem tarthatták birtokosa érdemének. A hivatalnokok kérvényei és a vezetés szakmai értékelései alapján a leggyakrabban említett dicséretes tulajdonságok sorába egyrészt a Jártasság" (Geschicklichkeit) és a „gyakorlatiasság" (Tüchtigkeit) tartozott, amelyek a tudásról és a tapasztalatról tanúskodó szolgálati megfelelés jelei voltak, másrészt olyan jellemvonások, mint az „engedelmesség" (Gehorsamkeit), a „szorgalom" (Fleißigkeit) és a „szolgálati buzgalom" (Diensteifer). így a hivatalnokok többsége érdemesnek vélte magát, és a vezetőség is érdemesnek tartotta őket abban az értelemben, hogy kötelességeik teljesítése során jártasságra és gyakorlatiasságra tettek szert, amelyeket változatlan engedelmességgel és egyre növekvő buzgalommal viseltek. A központi szervek hivatalnokainak többsége a nemesi rendhez, annak elsődlegesen alsóbb, szegényebb rétegeihez tartozott, amelyek tagjai a hadseregben valamilyen alacsonyabb tiszti beosztásban, vagy a hivatali íróasztalnál voltak kénytelenek megkeresni a megélhetésre valót. Sokan közülük az alsóbb rétegekből származó olyan személyek vagy azok fiai voltak, akiket az uralkodónak és a hazának szentelt sokévi szolgálat után emeltek nemesi rangra. Ugyanúgy, ahogyan a középkori nemesség számára a nemzedékről nemzedékre öröklődő, őt másoktól megkülönböztető „erény" (latinul „virtus", németül „Tugend") fogalma kulcsfogalomnak számított, úgy válnak a 18. századi hivatali nemesség számára az ősök „érdemei" öröklött tulajdonsággá.44

Egy osztrák nemes 1762-ben kérvényezte, hogy a bécsi Udvari Kamaránál kaphasson státuszt: „Ami a felmenőimet és a rokonaimat illeti, ők karddal és tanáccsal szereztek érdemeket (meritiret gemacht) a felséges uralkodóháznak, és lankadatlan szolgálati buzgalommal végezték hasznos kötelességüket. Közöttük volt elhunyt apám is, a császári-királyi udvari hadipénztár számvivője, Franz Mardschleger von Neuthal, aki több mint negyven évig szolgálta ezt a hivatalt, és nekem, törvényes örökösének hagyta örökbe az összes apai érdemet (mérita paternaΛ"45 A kérelmező mellett szóló érvek súlya, úgy tűnik, olyan mértékben nőtt, ahogy az ősök érdemeire való hivatkozások erősítették a saját képességeket és a szolgálati buzgalmat. 1773-ban a Magyar Kancelláriára felvették a Löwenburgféle konviktus végzősét, Markoviczky Ferencet, „szép kézírásáért, és az egyik 43

MOL C 42, Helytartótanácsi Levéltár, A Magyar Királyi Helytartótanács regisztratúrája, Acta miscellanea Fasc. 19. Nr. 170. 44

A nemesség veleszületett vitézségéről és a személyes érdemek helyéről folyó diskurzusra a 16-17. századi alsó-ausztriai rendek példáján 1. Karin J. MacHardy. Cultural Capital, Family Strategies and Noble Identity in Early Modern Habsburg Austria, 1579-1620. Past and Present 163. (1999) 66. 45 Österreichisches Staatsarchiv, Wien; Hofkammerarchiv, Österreichisches Camerale (a továbbiakban: ÖStA HKA ÖC). Fasc. 1. Bd. 1. Subd. 2. Nr. 181, ex Oct. 1762.