Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Krász Lilla: „A mesterség szolgálatában" Felvilágosodás és „orvosi tudományok" a 18. századi Magyarországon 1065
ORVOSI TUDOMÁNYOK A 18. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1089 1768-ban nevezték ki Pozsony megye tiszti orvosának és végül saját pénzen vásárolt nemességet.5 7 Az orvosok többsége városban élt, lakásuk, házuk helye is jól mutatja a városban betöltött státuszukat és pozíciójukat. Conrád András soproni orvos például a város tekintélyes polgáraként a Fabricius-házban lakott. A tehetségesebb orvosok igyekeztek a gyógyítás mellett tudománnyal is foglalkozni. Többenjelentős szakirodalmi munkásságot fejtettek ki. A magyar orvosok hírnevét mutatja az is, hogy több külföldi tudományos társaság magyar orvosokat is választott tagjai közé. Hazai környezetben is a legigényesebb társaságokban találjuk őket: az 1780-1790-es években ott vannak a szabadkőműves páholyokban,5 8 ott vannak magánházaknál összejövő informális tudós körökben.5 9 Magyarországon a tereziánus és jozefinus időszak az a periódus, amikor az évszázadok alatt felhalmozódott empirikus tudásanyag látványossá és mindenek előtt olvashatóvá vált. Ezt bizonyítja a korszakban folyamatosan növekvő orvosi szak- és tankönyvkiadás. Az immár egyre szélesebb társadalmi nyilvánosság (laikusok-páciensek és szakemberek) körében hozzáférhető kiadványok (orvosi felvilágosító irodalom.)6 0 számára a gyors ütemben modernizálódó oktatási és bürokratikus intézmények, valamint az új felvilágosult tudomány, az „orvosi rendészet" (medizinische Polizey) programjának szellemiségében sorra kibocsátott uralkodói normatívák teremtettek legitimációs fórumot. Ezekben a folyamatokban a kezdeményező, az irányító, végrehajtó szerepet az orvosértelmiség különböző rétegei, megyei tiszti orvosok, városi gyakorló orvosok, házi-és udvari orvosok töltötték be. Ezek a pozíciók nem váltak el élesen egymástól: több megyei, városi tiszti orvosról tudjuk, hogy bejáratos volt a környék kastélyaiba, ahol nemcsak háziorvosi szolgáltatásokat nyújtottak, hanem egyúttal megbecsült vendégek is voltak. Tekintélyt, anyagi és erkölcsi megbecsülést vív-57 Weszprémi /.: Succinta medicorura i. m. IV köt. passim. 58 Több megyei, városi tiszti orvos az 1780-1790-es években sokszor nemcsak egy, hanem több szabadkőműves páholynak is tagja volt. Például a két pesti főorvos Samuel Glosius és Cseh-Szombathy József, a Gömör megyei tiszti orvos Madács Péter, Kis-Viczay József Torna megye főorvosa, a Varasd megyei tiszti orvos La Lange Keresztély János. Abaß Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon. Budapest é. n. (Reprint: Budapest 1993.) passim. 59 Weszprémi Istvánról tudjuk, hogy debreceni háza — különösen élete utolsó két évtizedében — a tudós elit találkozóhelye volt. Megfordult nála Kazinczy, Csokonai, orvoskollégái közül Rácz Sámuel, Samuel Glosius. Sükösd M.: Tudós Weszprémi i. m. 82-86. 60 Az egészségügyi felvilágosító irodalom igen sokszínű és sok műfajú nyomtatott forrásegyüttese az egész társadalmat mozgósító együttműködés szép példája, a felvilágosodás igen pozitív hatása egy mindenki számára alapvető és közös ügy: az egészség megóvása és a betegségek megelőzése érdekében. A kéziratos, de inkább nyomtatott formában kiadott pragmatikus, oktató szándékkal íródott munkák között van külföldi népszerűsítő könyv fordítása vagy átírása, vannak originális új munkák, prózában, katekizmus formában vagy éppen versben megfogalmazott rövid és vaskos kötetek, vannak néhány oldalas füzetek és egyoldalas táblák. Ezeket a kiadványokat tanult orvosok kezdték el írni vagy fordítani, majd a 18. utolsó évtizedeiben papok és paptanárok is bekapcsolódtak a munkába. Vajon kikhez szóltak? Tanítókhoz, papokhoz, bábákhoz, egyszerű emberekhez, vagy műveltebb „nemorvosokhoz" és mindenkihez, aki törődni kívánt testi állapotának megőrzésével. Tematikájuk is igen változatos: orvosi, egészségügyi, ápolási, nevelési, higiéniai kérdések egyaránt megjelennek bennük. Nagy példányszámban adták ki őket, sőt lefordították a hazai nemzetiségek nyelvére is. Vö.: Deáky Ζ.: A hivatalos és hagyományos gyógyítás i. m. 201-270. és Szlatky Mária: „Minden doktorságot csak ebből késértek". Szemelvények orvosi kézikönyvekből. Budapest 1983. 383-422.
