Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Krász Lilla: „A mesterség szolgálatában" Felvilágosodás és „orvosi tudományok" a 18. századi Magyarországon 1065

1066 KRÁSZ LILLA életképessége, megvalósíthatósága a mindennapi gyakorlatban dőlt el.2

Ténykérdés, hogy a korszakban az egyetemet végzett, diplomás orvosok száma a korábbi évtizedekhez, évszázadokhoz képest megsokszorozódott, a társadalomnak egyre szélesebb rétegei fordultak hozzájuk és vették igénybe szolgáltatásaikat. A források — hivatali akták, orvosi jelentések, uralkodói rendeletek, magánlevelek —, melyek még a 18. század végén is helyenként krónikus orvoshiányról, képzetlen gyógyítók kontárkodásairól, félrekezelt férfiakról, nőkről és gyermekekről, az egészségügyi kultúra hiányáról számolnak be, egyúttal a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek új igényeiről és igényességéről, a modern egészségügyi irányelvekkel és terápiaformákkal szemben tanúsított nyitottságáról is árulkodnak. Ez a korszak az egészségügy területén a diplomás orvos és az empirikus gyógyító, a szakszerűen pontokba szedett uralkodói normatívák és a szakszerűnek éppen nem nevezhető gyógymódok, a scientia medica és az ars medica feleselése, de sokkal inkább termékeny párbeszéde, kölcsönhatása. Miben is állt az akadémikus orvosok tudománya? Mivel magyarázható növekvő társadalmi megbecsülésük és sikerük? Az egyéni és csoportos érdekérvényesítésnek milyen új intézményes fórumai segítették az orvosokat szakmai és társadalmi felemelkedésükben? Milyen szerepet vállaltak a legfelsőbb szinten szabott egészségpolitikai koncepciók kidolgozásában és végrehajtásában: a hatalom kiszolgáló eszközei, vagy jótékony, ügyes mediátorok az egészségügy modernizációjának folyamatában? Az utóbbi, mintegy két évtizedben különösen angolszász és német területeken, nem a szorosan vett orvoskarokhoz kapcsoltan, hanem az egyetemi és akadémiai kutatóhelyektől elkülönült, önálló orvostörténeti intézetekben (Stuttgart - Institut für Geschichte der Medizin der Robert Bosch Stiftung, London - Wellcome Institute stb.) a tudományköziség jegyében, igen modern szempontrendszerrel folynak kutatások a kora újkori Nyugat-Európában működő orvosok tevékenységével, társadalomformáló szerepével kapcsolatban. A kutatásokban a Patient's history, medical marketplace, Akademisierung, Wissensproduktion fogalmak jelszavakká váltak.3 Magyarországon születtek híres orvosokról szóló 2 A 18. századi Habsburg Monarchiában az újjászervezett egészségügyi struktúra működését Erna Lesky orvostörténész foglalta össze először 1959-ben megjelent munkájában, 1. Erna Lesky: Österreichisches Gesundheitswesen im Zeitalter der aufgeklärten Absolutismus. Arciv fur österreichische Geschichte. Bd. 122/1. Wien, 1959. Erna Lesky koncepcióját Johannes Wimmer és Sonia Horn orvostörténészek több ponton bírálják újabb, a Habsburg birodalmi és különösen az osztrák egészségügyi rendszer kialakulását tárgyaló munkáikban: Johannes Wimmer: Gesundheit, Krankheit und Tod im Zeitalter der Aufklärung. Fallstudien aus den Habsburgischen Erbländern. Wien-Köln 1991. és Sonia Horn: Examiniert und approbiert. Nicht-akademische Heilkundige und die Wiener Medizinische Fakultät in Spätmittelalter und Früher Neuzeit. Ungedr. Phil. Diss. Wien 2001.; Uő: Des Probstes heilkundiger Schatz. Medizinische Literatur des 16. und 17. Jahrhunderts in der Bibliothek des ehem. Augustiner-Chorherrenstiftes St. Pölten. Beiträge zur Kirchengeschichte Niederösterreichs. Bd. 9. Diözesanarchiv St. Pölten 2002. 3 Mind módszertani, mind tartalmi szempontból alapvető tanulmányok: Roy Porter: Patients and Practitioners. Lay Perceptions in Pre-Industrial Society. Cambridge 1985; Manfred Beetz: Der anständige Gelehrte. In: Res Publica Litteraria. Die Institutionen der Gelehrsamkeit in der frühen Neuzeit. Wolfenbüttel 1987. 153-173.; Robert Jütte: Sozialgeschichte der Medizin: Inhalte-Methoden-Ziele. Medizin, Gesellschaft und Geschichte 9. (1990) 149-164.; Wolfgang U. Eckart-Robert Jüttc: Das europäische Gesundheitssystem. Gemeinsamkeiten und Unterschiede in historischer Perspektive. Medizin, Gesellschaft und Geschichte, Beiheft 3. Stuttgart, 1994.; Martin Dinges: Normsetzung als Praxis? Oder: Warum werden die Normen zur Sachkultur und zum Verhalten so häufig wiederholt und was bedeutet dies für den Prozess der „Sozialdisziplinierung"? In: Norm und Praxis im Alltag des