Századok – 2005
TÖRTÉNETI IRODALOM - Oreusz; Iván Ivanovics: Oroszország háborúja a magyarok ellen 1849-ben (Ism.: Urbán Aladár) 1057
TÖRTÉNETI IRODALOM 1057 Ivan Ivanovics Oreusz: OROSZORSZÁG HÁBORÚJA A MAGYAROK ELLEN 1849-BEN Fordította, sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta Rosonczy Ildikó Balassi Kiadó, 2002. 532 o. A terjedelmes kiadványt gondozó Rosonczy Ildikó ezzel a kötettel méltó módon fejezte be az orosz hadsereg 1849. évi magyarországi szerepét bemutató munkák sorát. 1988-ban jelent meg a Katona Tamással közösen szerkesztett, „A magyarországi hadjárat 1849. Orosz szemtanúk a magyar szabadságharcról" című kiadvány, amelynek dokumentumait nagyrészt Rosonczy Ildikó fordította. A Balassi Kiadó 1999-ben publikálta Nyepokojcsickij: Az erdélyi hadjárat orosz szemmel 1849. című munkáját, amelyet ugyancsak Rosonczy Ildikó gondoztt. Oreusz nagylélekzetű munkája 1880-ban jelent meg Szentpétervárott. A Vasárnapi Újság még ebben az évben hírt adott róla. 1881-ben ugyancsak ez a lap négy folytatásban közölt fordított részleteket a munkából. A Hadtörténelmi Közlemények 1922-23., illetve 1933. és 1934. évi számában publikált kisebb-nagyobb fordításokat Oreusz munkájából, minden esetben az erdélyi ( harcokról. Jelen kötet az előszóban felteszi a kérdést: ha Oreusz tárgyilagos, levéltári forrásokon alapuló, a kortársi emlékezéseket és feldolgozásokat hasznosító munkája ismert volt, miért nem 1 jelent meg korábban, különösen az után, hogy az orosz nyelvet sokan ismerték, így a nyelvi akadály elhárult. Mivel 1945 után négy évtizedig érdemi munka, illetve fordítás nem jelent meg itthon az 1849. évi cári intervencióról (Andics Erzsébet csak a diplomáciai fejleményekkel foglalkozott), az előszó szerint ennek politikai okai voltak. Az orosz források ugyanis nem erősítették volna azt az állítást, hogy az orosz katonák nem szívesen harcoltak a magyar forradalom ellen, s ^ nem igazolták volna Guszev kapitány legendáját. A bevezetés mindenekelőtt röviden ismerteti a kérdéskör historiográfiáját. Eszerint az I osztrák kortársak érthetően csökkenteni akarták a cári beavatkozás jelentőségét. A kortárs hadtörténész, a svájci Rüstow véleménye szerint a magyaroknak a cári intervenció előtt volt esélyük ι a győzelemre, s akadnak a 20. században is osztrák szerzők, akik ezzel egyetértenek. Mások szerint Ausztria kimeríthetetlen tartalékaira támaszkodva végül egyedül is győzhetett volna. Az elmúlt évtizedek magyar historiográfiája a bukás okainak belpolitikai (társadalmi) összefüggéseire koncentrált, így az intervenció kérdése némileg háttérbe szorult. Az újabb kutatások szerint az osztrák győzelem feltételeit az oroszok teremtették meg. Nélküle az osztrák erők csak Komáromig juthattak volna, míg az oroszok megjelenése után a magyaroknak „matematikai esélye" sem volt a győzelemre. Az előszó tájékoztat Oreusz kevéssé ismert személyéről, aki feltehetően 19 éves korában részt vett a hadjáratban. (Ezt erősíti egyes esetekben a terep olyan részletes leírásával, amelynek érzékletessége feltételezi a helyszín ismeretét.) A terjedelmes munka a szerző szándéka szerint átfogó képet kíván nyújtani a hadjárat körülményeiről, amihez német nyelvű kiadványok (Ramming, Rüstow, Görgey, Klapka) is rendelkezésére álltak. Az előszó utal arra, hogy Oreusz ugyan az orosz fegyverek sikereit örökíti meg, de tárgyilagosan elismeri Görgey és Bem, vagy a fegyvertár: Haynau sikereit is. Ugyanakkor kritikusan szól Paszkevics bizonytalanságáról, lassúságáról, vagy egyes orosz tábornokok elhamarkodott, vagy túl óvatos magatartásáról. Azt azonban több ízben szóvá teszi, hogy az osztrákok nem voltak képesek betartani az orosz seregek ellátására vállalt kötelezettségeiket. Paszkevics és Haynau hiányos együttműködését az előszó — Oreusz alapján — nemcsak a két hadvezér személyiségéből, valamint a sajátos helyzetből eredezteti. Szoros együttműködés esetén ugyanis a nagylétszámú orosz haderő nagytekintélyű vezetője lett volna a közös hadsereg főparancsnoka. Ez pedig megfosztotta volna önállóságától az osztrák főparancsnokot. Amellett az előzetes megállapodás értelmében ha a két sereg egymás közelébe ér, a május elején Krakkóból Bécs védelmére vasúton szállított Panyutyin hadosztálynak csatlakoznia kellett volna az orosz fősereghez. Ez is magyarázza, hogy Haynau miért igyekezett távol tartani hadosztályait az oroszoktól. Az osztrákok így Görgey üldözését Paszkevicsre hagyták, míg Haynau a maga haderejével megindult délnek Szeged elfoglalására, hogy a temesvári győzelemmel befejezze a hadjáratot. Eközben Paszkevics nem aratott sikereket, s a cár hiában várta türelmetlenül a jelentést Görgey seregének megsemmisítéséről. Oreusz az orosz sereg lassú mozgását a technikai okok mellett (a sereg zöme egy úton haladt a szállítóoszlopokkal) részben Paszkevics tekintélyét féltő óvatosságával, részben testi és szellemi ereje gyengülésével magyarázza. (A kritikai hangnem óvatos, de a
