Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Köpeczi Béla - R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi Tükör. Naplók; jelentések; emlékiratok a Rákóczi-szabadságharcról. I—II. köt. (Ism.: Mészáros Kálmán) 1053

1054 TÖRTÉNETI IRODALOM még 2 ívnyi műmellékletre terjedő illusztrációk hiánya, de mivel ez a könyv árát is kedvezőtlenül befolyásolta volna, efölött könnyen szemet hunyhatunk, már csak azért is mert a kiadó a három említett évfordulós mű közül a Nemzet és emlékezet sorozatbeli kötetet gazdagon illusztrálta. Egyéb, súlyosabb kifogások is támaszthatók azonban a kiadvánnyal szemben. Az első kiadás bevezetőjét követően a kötet munkatársai leszögezik, hogy a válogatás „addig is, míg e fontos források korszerű kritikai kiadására sor kerülhet", betöltheti célját „a korszak társadalmi és művelődéstörténeti" kutatásainak előmozdításával. Az új kiadás előszava szerint az eltelt három évtizedben csupán Wesselényi István naplója jelent meg teljes terjedelmében, és Cserei Mihály Históriája modern kiadásban. Véleményem szerint már e két mű új kiadása is indokolttá tette volna a válogatás felfrissítését, de ehhez még hozzá kell tennünk Szakái Ferenc és Vízaknai Briccius György naplójának új kiadását is. Ε két forrás a korábban lappangó eredeti kéziratok alapján látott napvilágot 1990-ben Pataki József válogatásában és Bálint József bevezetőjével Kolozsvári emlékírók 1603-1720 címmel a Kriterion könyvkiadónál. 1999 óta Saussure Törökországi levelek és útirajzok c. művének magyar vonatkozású részei is új kiadásban állnak rendelkezésünkre Antal László fordításában, Kovács Ilona és Hóvári János gondozásában. Időközben újra megjelent Csécsi János naplója is a szécsényi országgyűlésről. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az 1995-ben kiadott önálló kötet Kazinczy Ferenc fordítása mellett a Kazinczy-féle másolat fakszimiléjét, R. Várkonyi Ágnes egy korábbi tanulmányát és az országgyűlés szintén publikált törvénycikkeit tartalmazza. így ugyan egy hasznos kis kötettel gazdagodtunk, de súlyos pazarlásnak tűnhet, hogy a Rákóczi Tükör mostani új kiadásával együtt már harmadszor jelenik meg a Csécsi-napló, ugyanakkor az eredeti kézirat alapján készült modern fordítás még mindig várat magára. Sokkal célszerűbb lett volna a három kiadás helyett egy Csécsi eredeti szövegét tartalmazó, és Kazinczy megjegyzéseire a filológiai jegyzetekben utaló, valódi kritikai szövegközlés.) Jóval több tehát az új kiadású források száma, mint az a bevezetőben szerepel, s emellett a Rákóczi-kori kutatások eredményei is szépen gyarapodtak, amelyeknek legalább a jegyzetapparátusban meg kellett volna jelenni. A tárgyszerű megállapítások közül ismét kiemelném Köpeczi Béla fontos korrekcióját Coulon szerzőségével kapcsolatban, de a jegyzeteken szinte semmit sem változtattak, eltekintve attól, hogy a lap aljáról a kötetek végére „száműzték" azokat, s ez véleményem szerint már önmagában is jelzi, hogy a kiadó kevés gondot fordított a tudományos apparátusra. A helynévmutató a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlásával bekövetkezett politikai változásokat még jelzi ugyan, de a településnevek ezzel összefüggésben történt változásainak rögzítése már elmaradt. A betűrendbe sorolásnál is megtartották a korábbi hibát, amikor a magánhangzók rövid és hosszú változata között különbséget tettek, holott az érvényben lévő akadémiai szabályzat ennek ellenkezőjét írja elő. (A mutatóban helytelenül ..Barkasz, Bárót, Bazin, Bács, Bágyon, Bán., sorrendben következnek a földrajzi nevek!) Az első kiadás jegyzeteit (vagy azok nagy részét) készítő Bánkúti Imrét tudomásom szerint nem (vagy túl későn?) kérték fel az új kiadásban való közreműködésre, s így mód sem nyílt a jegyzetek átdolgozására, ami pedig — nem lehet eléggé hangsúlyozni — 30 év után ésszerű és elvárható lett volna! Csak néhány példa: a Wesselényi István naplójában szereplő „fejedelemasszony" a Rákóczi Tükör szerint II. Apafi Mihály feleségével lehet azonos (I. k. 492. o. 424. jegyzet), holott a Wesselényi-napló említett teljes kiadásából világossá vált, hogy valójában Rabutin feleségéről van szó. Fentebb idézőjelbe tettük az egyik fontos „labanc" forrás szerzőjének nevét, a Kollareck név ugyanis egyértelműen olvasati hiba, amelyre már Fallenbüchl Zoltán felhívta a figyelmet a Levéltári Közlemények 1990. évfolyamában. A helyes névváltozat a Kalleneckh, esetleg különböző variánsokban (Kollaneck, Kallänäck stb.), de mindenképpen n-nel és nem r-rel a közepén, s ez így ismét egy elmulasztott lehetőség a korrigálásra. Már az első kiadásban is romlott alakban szerepelt egy Teleki Mihály naplójából vett idézetben a létige egyik múlt idejű alakja: „kuruccá lött", „kuruccá lők" (= lettem) helyett (I. k. 31. o.), s ez bizony nem csekély nyomdahiba, hanem értelemzavaró, nyevtörténeti szempontból különösen bosszantó elírás, amelyet most, a második kiadásban szintén javítani lehetett volna. Javítás helyett azonban csak szaporodtak a nyomdahibák, bár ezek nagy része tipikusan a számítógépes programok fogyatékosságaiból származó, vagy egyszerű gépelési hibák, itt is akad azonban olyan, amely már az értelem rovására megy: pl. Enyed helyett Enged (I. k. 53. o.), „kurucokhoz áll" helyett „kurucokhoz éli" (II. k. 512. o.) stb. Nem célom persze, hogy további hibákra vadásszam, s nem is vélem úgy, hogy kirívóan sok hiba lenne a könyvben, de annyi éppen akad, hogy a magam részéről továbbra is a régi kiadást használjam. A szűkebb szakmából is mindenkit arra buzdítanék, hogy inkább az antikváriumokban keresse a (talán szubjektív) véleményem sze-