Századok – 2005
DOKUMENTUMOK - Kelenik József: Lazarus von Schwendi emlékiratai a török elleni védelmi rendszer magyarországi kiépítéséről (1576) 969
978 KELENIK JÓZSEF EMLÉKIRAT a magyarországi végvidék rendjéről és a török elleni hadviselés módjáról2 ' (A margón: Latin emlékirat, németre fordítva 1576. november 14. ) A Török Birodalom — csodálatra méltó és eleddig csaknem hallatlan felemelkedése, az Oszmán nemzetség és uralkodóház bámulatra méltó rendjével és eredményeivel egyetemben — kétséget kizáróan a mindenható Isten büntetése és fenyítő vesszeje,2 8 amivel az Úr bűneiért és henyeségéért sújtja a kereszténységet.2 9 Eleddig egyetlen nemzet, császár, király, vagy más uralkodó sem állhatott ellen a török hatalmának és erejének, hanem — meghódolva és adót fizetve — vagy időben elfogadta tőlük a békét, vagy elveszítve országot, kormányzást és rangot, magára kellett vennie a szolgaság és a zsarnokság jármát. A Német Birodalombán immár mi is ugyanezen veszélyben forgunk, ami az idő múltával egyre csak növekszik. Az egyik oldalon az említett ellenség hatalma és birodalmának ereje, a másikon pedig csupán a mi tehetetlenségünk, a közhatalom gyengesége és széttagoltsága áll. Ezen dolgok miatt egyáltalán nem engedhető meg a mondott ellenség haddal való megtámadása, különösen mivel erre nem is vagyunk megfelelőképp felkészülve. Ilyenténképp igencsak nehéz lesz magunkat és mieinket az ellenség fenyegető zsarnokságától, és a biztosnak látszó romlástól megvédeni és megőrizni, különösen úgy, hogy a háború már csaknem elviselhetetlen terheit egyedül kell hordoznunk, mert ezekben a visszás időkben más keresztény hatalmaktól kevés, vagy éppenséggel semmilyen segítséget sem remélhetünk. Mindebből könnyen megérthető, hogy saját megmaradásunk és boldogulásunk érdekében miről is kell tanácskoznunk, hová kell haderőnket kirendelni, és azt úgy felhasználni, hogy dolgaink elfogadható és üdvös kimenetelét és befejezését — Isten segedelmével — elérhessük. A törökökkel szemben ugyanis mi sem a hadra fogható erők, sem a megszerezhető segélyek, sem a hadvezérek, sem a gyakorlottság, sem pedig a háborúk lefolytatása tekintetében nem vagyunk egyenlők, mert nekünk nem csupán az ellenség hatalmával, hanem az Isteni Felség haragjával és büntetésével is számolnunk kell. Emellett előttünk áll az a szomorú példa is, hogy oly sok császár, király, fejedelem, nép és város — akiknek majd mindegyike más, jobb alkalmatossággal volt megáldva, mint mi — ezzen ellenség által legyőzetett. 27 Mivel sem a latin, sem a német kéziraton nem található semmiféle cím, a fentebb olvashatót mi magunk adtuk az emlékiratnak. Mindkét kézirat Diskurs-nak titulálja Schwendi írását. Ezt jobb híján emlékiratnak fordítottuk, jóllehet a kifejezés jelentése árnyaltabb, kifejezőbb. Wahrig szótára így értelmezi a kifejezést; „Argumentation mit dem Ziel, einem Konsensus herbeizuführen." Azaz, érvelés azzal a céllal, hogy megegyezés jöjjön létre. 28 A latin változatban flagellum Dei, Isten ostora. 29 Az eredeti latin szöveg szerint: „... inauditos habuerit hactenus sucessus et incremanta cum admiranda serie et successione Domus Otthomanicae." Azaz „... meghallgatatlanul viseli az Oszmán uralkodóház csodálatra méltó őseinek és örököseinek eddigi sikereit és gyarapodását".
