Századok – 2005

DOKUMENTUMOK - Kelenik József: Lazarus von Schwendi emlékiratai a török elleni védelmi rendszer magyarországi kiépítéséről (1576) 969

976 KELENIK JÓZSEF adat ellátásához sem önálló döntési jogkörrel, sem hadsereggel nem rendelkezett. A birodalom hadügyi érdektelenségére mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy csak 1570-ben tiltották meg, hogy idegen hatalmak számára német földön, a császár tudta és engedélye nélkül hadsereget toborozzanak. Az erők pazarlására mi sem jellemezőbb, mint az, hogy a francia vallásháborúkban körülbelül 20 000, Németalföldön pedig több mint 40 000 német katona harcolt szervezett keretek között.2

4 A fentebb elmondottakat figyelembe véve úgy vélem, igazat kell adnunk Schwendinek és kortársainak, akik saját „birodalmukat", ami nem rendelkezett sem kiforrott központi intézményrendszerrel, sem állandó haderővel, nem tekintették egyenrangúnak a hatalma delelőjén álló, erősen központosított Oszmán Birodalommal. A törökkel szembeni kisebbségi érzés egyébként éppen a hadszervezet és a hadügyek terén volt a legerősebb. Nem az ellenség létszáma, hanem szervezettsége, fegyelme és elszántsága, azaz — ahogy ma mondanánk — az „emberi tényező" volt igazán lenyűgöző hatással a kor katonai szakíróira, politikusaira. „Ha az ember a törökök rendjét a miénk mellett nézi, oly messze vannak azok egymástól, mint amennyivel a nap fénye meghaladja a holdét. Ebből is, de számos más okból is következik aztán, hogy a törökök jobb katonák, mint a németek. ... Ezért szükségesnek látszik, hogy a háború dolgában mi németek valami újat tanuljunk a törököktől, és ha valamire jutni is akarunk, vegyünk példát róluk, mert régi jó hírünket és hadi rendtartásunkat olyannyira elhagytuk már, hogy a parasztok és polgárok maguktól sokkal inkább jó messzire, mintsem közelre akarnak tudni bennünket."2

5 Kétségtelen tény, hogy a 16. század utolsó harmadának nagy fegyveres konfliktusaiban feltűnő új, zsoldosokból álló haderőről szerzett tapasztalatok meglehetősen rosszak voltak. A fedezet nélküli tömeges zsoldosfogadás ugyanis mind a hadseregek, mind pedig az azokat kiállító és eltartó társadalom számára komoly megpróbáltatással járt. Ez pedig azokat a nézeteket erősítette, hogy az európai hadügy, különösen pedig az ennek tömegbázist biztosító német hadszervezet, súlyos válsággal küszködik. A probléma valójában azonban nem is annyira a zsoldoshadsereggel, hanem az új működési elvek elfogadásával volt. Időbe telt ugyanis, míg a hadfogadók, a nemesi származású tábornoki és parancsnoki kar számára a zsoldoslázadások, és a katonák szörnyű pusztításai megkérdőjelezhetetlenné tették, hogy ez a fajta hadsereg csak pénzért, és egyedül csak a pénzért hajlandó katonaként viselkedni. Ha pedig ez hiányzik... A nehézségeket a valóságosnál súlyosabbnak láttatta az is, hogy Schwendi és kortársai saját, az átalakulás nehézségeivel küzdő európai hadügyet a Nagy Szülejmán idején fénykorát élő oszmán hadszervezethez hasonlították. Az erről élő „kép" azonban, mivel a Birodalom 1542-ben találkozott utoljára oszmán haderővel, már csaknem negyven esztendős volt. S bár az idő nem állt meg az 24

Burkhardt, 2002. 193. 25 Leonhardt Fronsperger: Kriegsbuch. Franckfurt, 1596. I. Von Kayserlichen Kriegsrechten. (1565.) Von Kriegsgebrauch. CXXXV1I.