Századok – 2004

Történeti irodalom - Sceaux et usages de sceaux. Images de la Champagne Médiévale (Ism.: Solymosi László) IV/970

972 TÖRTÉNETI IRODALOM frank uralkodót. Ezt a szertartást Hinkmar érsek a 9. században kapcsolta egybe a reimsi érsek királykoronázási jogával, araikor az olajjal való fölkenés eredetét Klodvig megkeresztelésében találta meg. Elbeszélése szerint Szent Rémig az égből kapta, egy galamb hozta neki a szent olajjal teli ámpolnát, hogy vele a keresztség szentségében részesíthesse a frank uralkodót. A csodás ámpolna története arra szolgált, hogy királykoronázó fővárosként és a keresztény frank királyság bölcsőjeként erősítse Reims szerepét. Az érsek a Nagyboldogasszony tiszteletére emelt székesegyházban avatta királlyá a frank, majd a francia uralkodókat. Érdekes, hogy sem a csodás esemény, sem a koronázás nem hagyott nyomot a reimsi székesegyház pecsétjén, amelyen a trónoló Madonna látható a gyermek Jézussal. Ezzel szemben a Szent Remig-apátság, ahol a szent ámpolnát őrizték, Hinkmar elbeszélését követve emlékeztetett pecsétjein a csodára, amelyből jórészt tekintélye származott. A kevéssel 1200 után készült és még a 14. században is használt ellenpecsét az első francia példa arra, hogy pecséten jelenetet ábrázoltak. Éppen a nevezetes eseményt örökítette meg: a szent ámpolna csodáját és Klodvig megkeresztelését. A pecsétmező közepén a keresztelőmedencéből derékig kiemelkedik Klodvig alakja, az uralkodó kezeit összekulcsolja, fejét korona díszíti. Mellette mindkét oldalon profilból két-két álló figura látható. Jobbján Szent Rémig érsek áll mitrával a fején, amint az ég felé emeli kezét, hogy átvegye a galamb csőréből az ámpolnát, míg a király balján egy akolitus hosszú nyelű keresztet tart a király felé. Mellettük még egy-egy alak asszisztál. A körirat egyértelművé teszi, hogy a jelenet Franciaország első királyának megkeresztelését ábrázolja. Az apátság 1219-től kezdődően több mint egy évszázadon át használt második pecsétje szintén utal a csodás jelenségre, noha hagyományosabb módon jeleníti meg az apátság védőszentjét. Szent Rémig trónuson ül, mitrával fedett fejét dicsfény övezi, vállán érseki pallium, jobb kezét áldásra emeli, baljában pedig pásztorbotot tart. Az érsek jobboldalán levő szűk térben látható az ellenpecsét jelenetének két eleme: az áldó kéz felett az égből szálló galamb, csőrében az ámpolna, lent pedig a keresztelőmedencéből kiemelkedő koronás fő. A körirat nem is tért ki ezek magyarázatára. A reimsi érseki egyházi (officialis) bíróság a 13. század elejétől egészen a 18. századig olyan ellenpecsétet használt, amely egy lépegető szarvast ábrázol, és erre utal a körirat is (cervus Remensis). Ez a reprezentáció sokféle szimbolikus értelmezésre ad lehetőséget, de a legvalószínűbben egy konkrét tárgyra vezethető vissza, nevezetesen arra a bronzból készült szarvasszoborra, amelyet all. században a reimsi érsek állíttatott fel az érseki palota udvarában. A katalógus érthető módon kiemelkedő figyelmet fordít a ciszterci rend pecséthasználatára, amely egészen a 14. század elejéig eltért a többi szerzetesrend gyakorlatától. A városi pecsétek sorából kettőt emelünk ki. Troyes város pecsétje, melyet 1232-ben IV Thibaud champagne-i gróftól kapott, a polgármestert és a 12 esküdtet ábrázolja bíráskodás közben. A polgármester középen ül, bírói pálcát tart a kezében, körülötte tizenkét fej jeleníti meg a testületet. A ritkaságok között is különleges értéket képvisel Fismes város pecsétnyomója a 14. század elejéről, amelyen három álló fegyveres alak testesíti meg azt a városi milíciát, amelynek megalakítására a polgároknak joguk volt. A tipáriumot egészen 1814-ig a fismes-i városházán őrizték, amikoris a porosz hadsereg hadizsákmányként magával vitte, és napjainkban a berlini Bode Múzeumban tekinthető meg. A híres champagne-i és brie-i nemzetközi vásárok jól jövedelmeztek a champagne-i grófoknak, akik mindent megtettek, hogy a kereskedők, iparosok tevékenysége zavartalan legyen. Gondoskodtak a vásár felügyeletéről, rendjéről, jegyzőkről. Sőt, IV Thibaud navarrai király és champagne-i gróf a vásári ügyletekről készült iratok, főleg a kötelezvények megerősítésére külön pecsétnyomót is készíttetett. Vásárpecsétje Champagne címerét ábrázolja. A pecséteken megjelenő beszélő címerek közül különösen érdekes a három bográcsot (franciául: chaudron) ábrázoló címer a 13. századból. Ebben az esetben a tulajdonos neve jelenik meg az ábrázolásban, Briaucourt urát ugyanis Haimon Chauderon-nak hívták. Sajátos kapcsolat fedezhető fel a zarándokot ábrázoló pecsét esetében is. A középkorban Champagne-on keresztül vezetett azoknak a nagy számban Skóciából, Írországból érkező és a Szentföldre vagy Rómába tartó zarándokoknak az útja, akiket a népnyelv „Scots" elnevezéssel illetett. Az ehhez hasonló hangzású Escos vagy Escot településnek a nevét viselő kisbirtokos földesúr ezért pecsétjére egy gyalogos zarándokot vésetett. Az érdekes köriratok közül a Thibaud-nemzetség harci kiáltása, az ófrancia Passavant le meillor (A legjobb előre!) a leginkább említésre méltó. A több köriratban olvasható felszólítást először navarrai Blanka, III. Thibaud champagne-i gróf özvegye vésette a 13. század elején ellen-