Századok – 2004

Történeti irodalom - Sceaux et usages de sceaux. Images de la Champagne Médiévale (Ism.: Solymosi László) IV/970

970 TÖRTÉNETI IRODALOM után a birodalmi főváros, Konstantinápoly hátországának részévé váltak. A korai birodalmi intézmények leírását „A félhold árnyékában" című fejezetben találjuk meg. Az oszmán adminisztratív és agrár-katonai intézményekről szólva szerzőink megjegyzik: „A terminológiát tekintve ezek hangsúlyozottan a seriatot követték, és az iszlám hagyományok túlsúlyának benyomását keltik. A lényeget tekintve azonban nem álltak olyan távol a bolgár valóságtól és... párhuzamba állíthatók az oszmánok előtti intézményekkel és adottságokkal." (507. o.) Hogyan alakult a bolgár népesség sorsa az oszmán hódítások korszakában és az idegen uralom évszázadaiban? Ε kérdésekkel kapcsolatos vitákat ma sem lehet lezártnak tekinteni. Egyes szakemberek a 15. században demográfiai összeomlást látnak. Szerzőink a rendelkezésre álló források újraelemzése után alakították ki álláspontjukat. A lehetőségekhez képest számszerű adatokkal jellemzik az egyes régiók népességét. Bemutatják a településhálózatot. A hódoltság első évszázadában hat várostípust írnak le. Fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy az évszázadok óta funkcionáló faluközösség az oszmán uralom alatt is elsőrendű szerepet játszott a falusi lakosság életében. A bolgárok életkörülményeit a 16. században, az „oszmán klasszikus periódus" évtizedeiben többek között az a körülmény határozta meg, hogy egy világbirodalom alattvalói voltak. Kötetünk szerzői nyilván ezt a tényt tartották szem előtt, amikor a bolgár lakosság helyzetét konkrét gazdasági tevékenységének és a hatalom iránti kötelezettségeinek ismertetésén keresztül mutatják be, hangsúlyozva a birodalmi piac, a hódító háborúk szerepét a termelés és az adózás alakulásában. Iskolai tankönyvek és tudományos összefoglaló munkák egyaránt felsorolják a „különleges szolgáltatásokkal" megterhelt lakossági csoportokat; hegyszorosok és utak őrsége, útfenntartók, hídépítők, solymászok stb. és természetesen a „vojnugánok", a katonai szolgálatra, ill. segédszolgálatra kötelezett egységek. Az eddigiekhez képest „újdonságnak" számít, hogy szerzőink a forrásokból vett idézetekkel bizonyítják, hogy a „vojnugánok" a szénakaszáláson és a lovak gondozásán kívül tényleges katonai szolgálatot is teljesítettek adómentesség fejében. A balkáni népek fegyveres erejének részét képező martalóc egységek, amelyeket az oszmán hódítások előtti időkben bizánci mintára szerveztek, a szultánok hadseregében is fontos harci feladatokat kaptak: többek között a határok őrizetében. „... a 15-16. században a Duna alsó és középső folyása mentén, Dél-Magyarországtól Gyurgyevóig húzódó — az előretolt katonai állásokból kiépített — oszmán védvonalban (szerhad) szolgáló martalócok soraiban kizárólag keresztény harcosokat, elsősorban szerbeket és bolgárokat találunk." (558. ο.) A 16. sz. közepe táján azonban, írják szerzőink, megkezdődött a katonai szolgálatot teljesítő keresztények iszlamizációja. ,,Αζ iszlamizáció" - e kérdés taglalásával zárul bolgárok története az őskortól a XVI. sz. végéig" című, tartalmát és terjedelmét tekintve is imponáló kötet. „A muszlim vallás elterjedése a bolgárok körében az oszmán uralom korszakában egyike azoknak a kérdéseknek — írják szerzőink —, amelyekkel a legtöbbet foglalkoztak történetírásunkban." (560. ο.) Ε sokat vitatott problémával kapcsolatos álláspontjukat szerzőink, mint más esetekben is, a már ismert és az újonnan feltárt forrásokra támaszkodva alakították ki. A forrásokból pedig az a tanulság szűrhető le, hogy az iszlám elterjedésének Délkelet-Európában sokféle oka van, s nem lehet azt csak egyetlen tényezővel, a központilag irányított erőszakkal megmagyarázni. Bur Márta SCEAUX ET USAGES DE SCEAUX. IMAGES DE LA CHAMPAGNE MEDIEVALE Sous la direction de Jean-Luc Chassel. Introduction de Michel Bur et Michel Pastoureau. Conseil Général de la Marne, Somogy Edition d'Art, Paris, 2003. 167 o. PECSÉTEK ÉS PECSÉTHASZNALAT - KÉPEK A KÖZÉPKORI CHAMPAGNE-BÓL A franciaországi Champagne-Ardenne régió három megyéje: Aube, Marne és Haute-Marne kiváló szakemberekkel vándorkiállítást rendezett, amely zömmel a régió területén őrzött gazdag pecsétanyag segítségével sokoldalúan mutatja be a középkor világát. A szervezők úgy időzítették, hogy a kiállítás troyes-i megnyitója 2003 őszén egybeessék a 13. Nemzetközi Heraldikai Kollokvium, illetve a XI. Nemzetközi Diplomatikai Kongresszus ottani eseményeivel. A vándorkiállítás utolsó állomása Reims lesz 2004 őszén. A kiállítás anyagát összeadó megyei levéltárakban a pe-