Századok – 2004

Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89

98 DEMÉNY LAJOS vár és Szolnok elestét a hódító törökkel vívott küzdelemben 1552-ben, amelynek védelmében a későbbi fejedelem és király serdülő ifjúként vett részt. A kései humanizmus szellemében megírt beszámoló Báthory István európai műveltségéről tanúskodik. Mindezeken túl Veress Báthory-kutatásainak legmaradandóbb alkotása a két kötetben kiadott oklevéltár.2

8

Bár Báthory István a legnagyobb gonddal őrizte levelezését, a történetírás nagy veszteségére, ez csak töredékesen maradt az utókorra. Nagyobb része elpusztult 1602-ben Gyulafehérvár falai alatt vagy elkallódott Lengyelországban. Lankadatlan fáradság, nagy türelem és odaadó szeretet kellett ahhoz, hogy a szétszórt levelezést darabonként össze lehessen hozni. Kiadványa bevezetésében mintegy önvallomásként tett tanúságot arról, hogyan is lett a Báthoryak korának kutatója. „Ötvenkét esztendeje múlt, hogy Báthory István leveleivel először találkoztam, a kolozsvári tudományegyetem első éves hallgatójaként. így ismerkedtem meg kiváló alakjával és jegyeztem el magam fiatalon családja és nemzetsége változatos eseményekben gazdag története kutatásával. Ezt rendszeres terv alapján a hazai köz- és magánlevéltárakban kezdtem meg, folytatva a bécsiekben két éven át, amíg állami ösztöndíjjal az Osztrák Történetkutató Intézet tagja voltam, aztán Lengyel-, Cseh-, Német- és Oroszország levéltáraiban, fel Szentpétervárig. A tíz év alatt gyűjtött becses anyag kiegészítését a Vatikán és Olaszország egyéb levéltáraiban végeztem, midőn 1901 elején ösztöndíjas történettanárként Rómába kerültem, ahová még további hat alkalommal jutottam el folytatólag. Közben boldog nyári szünidőkben - Bukarestben is többször dolgoztam"2

9

. Veress mindenkinél jobban tudta, hogy noha soha nem lankadó kitartással végzett munkájával sikerült egy viszonylag gazdag oklevéltárat összeállítani, az mégsem tarthat igényt a teljességre. Ennek ellenére teljes egészében vagy a helyszűke miatt csak kivonatosan közölt 862 oklevél és a második kötethez csatolt bibliográfia és mutató olyan elsődleges forrásanyagot jelent, amelyet egy kutató sem kerülhet meg, aki a korabeli Erdély történetével óhajt foglalkozni. „Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy az oklevél publikáció — ha majd teljessé válhatik — nemcsak Báthory István alakját ismerteti meg velünk legbensőbb mivoltában, hanem egyúttal Erdélyország földjét, népeit, települési- és birtokviszonyait, gazdasági életét, őstermelését és kereskedelmét, valamint köz- és művelődéstörténetét oly hiteles iratok alapján, melyek legtöbbjéről eddigelé sejtelmünk sem lehetett"3

0

. Négy kérdéscsoport köré rendezett okleveles anyagának első része magában foglalja Báthory István köz- és magánlevelezését, nevezetesebb rendelkezéseit, beszédeit és nyilatkozatait. Közölt beszédei közül csupán a varsói országgyűlésen 1585. január 17-én elhangzottra utalunk, melyben megemlítette, hogy a történelem tanúsága szerint jeles birodalmak pusztultak el viszályok és egyenetlenség miatt, amit mutat a saját hazája, a szomszédos Magyarország sorsa is. Ez virágzó, gazdag, jó katonákban bővelkedő, szabadságokkal ékes ország volt, de mivel egye-28

Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király levelezése. I. kötet 1556-1575. Hazai és külföldi levéltárakban gyűjtötte és közrebocsátja Veress Endre. Kolozsvár. 1944. XXVI+386; II. kötet 1576-1586. X+390. A továbbiakban: Báthory levelezése. 29

Báthory levelezése. I. kötet VI. oldal 30

Uo. VII. oldal.