Századok – 2004

Történeti irodalom - Isztoria na Balgarite Tom I. Ot drevnosztta do kraja na XVI vek (Ism.: Bur Márta) IV963

966 TÖRTÉNETI IRODALOM A bolgár egyház szervezésével egy időben bontakozott ki az európai kultúrtörténet nagy alakjainak, Szent Kirilnek és Metódnak a tevékenysége. A 860-880-as években a Moráviában végzett missziós munka a nemzetközi és az egyházpolitika szereplőivé tette a két bizánci szerzetest. Életük fő műve, a szláv írásbeliség, ill. a szláv irodalmi nyelv alapjainak lerakása — tanítványaik révén — a bolgár egyház, ill. kultúrtörténet tényezőivé is avatta őket. Munkásságuk jelentőssége — csupán a bolgár szempontokat figyelembe véve — abban állott, hogy a szláv liturgikus nyelv használatának, valamint a szláv nyelvű vallásos irodalom írásbeli terjesztésének lehetősége csökkentette a bizánci befolyás érvényesülését Bulgáriában. Többek között ez a körülmény is indokolttá teszi, hogy a kötet szerzői részletesen foglalkoznak Konsztantin-Kiril és Metód tevékenységével, a szláv írásbeliség bulgáriai meghonosodásával és a bolgár-szláv kultúra aranykorának (9-10. század) a bemutatásával. A szerzők szerint a szláv írásbeliség Bulgáriának, ill. a bolgár elitnek köszönhetően fejlődött ki és terjedt el, miután a Szláv Apostolok nagy műve Moráviában végveszélybe került. Tehát Kiril és Metód munkássága és a bolgár-szláv kultúra felvirágzása — aranykora — között a kapcsolat vitathatatlan. A nemzetközi szak- és népszerűsítő irodalomban felbukkanó ellenkező véleményekről ezt olvassuk: „Minden arra irányuló kísérlet, amely a szláv írásbeliség létrehozását a Kiril és Metód működése előtti időszakra teszi, történeti szempontból tarthatatlan." (240. o.) „A bolgárok története..." részletesen tárgyalja Nagy Simeon uralkodásának eseményeit (893-927). Nagy Simeon fejedelem, majd cár fegyvereinek erejével és a diplomácia eszközeivel jelentősen megnövelte országa területét. Az ő uralkodása alatt, hangsúlyozzák kötetünk szerzői, Bulgária a kontinens nagyhatalmainak sorába emelkedett, és évtizedeken keresztül kérdésessé tudta tenni Bizánc hegemóniáját Délkelet-Európában. Csupán e tényeket figyelembe véve — vélik szerzőink — a bolgár történetírás születésétől, tehát a 19. századtól kezdődően túlfűtött, érzelmekkel telített, egyoldalúan idealizált Simeon-képet hagyott az utókorra. „A bolgárok története..." rámutat Simeon uralkodásának árnyoldalaira is: hadjáratai, amelyeket nem egyszer irreális célok érdekében indított (pl. Konstantinápoly bevétele 913, 920) maximálisan igénybe vették a bolgár társadalom erejét, gazdasági tartalékait. Az ország túlságosan sebezhetővé vált, és halála után a hanyatlás jelei meglepő gyorsasággal sokasodtak. Nagy Simeon cár életművének legértékesebb része viszont, a tudatos kultúrpolitika eredményeként létrejött értékek, ma is minősítik a középkori Bulgáriát. Péter cár Nagy Simeon halála után lépett a trónra, és kormányozta országát 970-ig. Péter cár negyven éves uralkodása alatt az ország belső helyzetét a pártoskodás, az összeesküvések és lázadások jellemezték. Ebben az időszakban terjedt el a bogumil eretnekség, amely az egyház pozícióit gyengítette. 934 és 965 között a magyar kalandozások okoztak súlyos gondokat, a 960-as évek végén pedig Bizánc támadt az országra, majd Szvetoszláv kijevi fejedelem vezetett hadjáratokat a bolgárok ellen. „A bolgárok története..." szerzői megjegyzik, hogy „... mind a mai napig Péter cár... a legélesebben kritizált bolgár uralkodó. Nagy Simeon cár fiát az első bolgár cárság hanyatlásának,... az állam 1018-ban történt összeomlásának előidézőjeként állítják be." (268-269. o.) Péter cár és korának értékelése — s ez vonatkozik a bolgár mediavisztika klasszikusaira is — a szerzők szerint nélkülözi az objektivitást, és főleg érzelmi tényezőkön alapul, s így fontos feladatnak tartják a 10. sz. történetének objektív szellemi újraértékelését. „A bolgárok politikai és gazdasági erejének a 10. században bekövetkező hanyatlását, részleges destabilizációját előidéző tényezők egyike az erősödő magyar katonai aktivitás volt." (275. o.) Ez a megállapítás teszi érthetővé, hogy „A bolgárok története..." a források adta lehetőségeket kihasználva foglalkozik a két szomszédos ország között kialakult kapcsolatokkal. Szerzőink úgy látják, hogy a magyar támadások kivédése a bolgár uralkodó legnagyobb problémái közé tartozott, és a sokszor ismételt állítások, miszerint Péter cár és az állam e kérdésben passzív magatartást tanúsított, nem állják meg a helyüket. A 10. századi bolgár állam jellemzése szempontjából fontos a társadalom életének központjában álló egyház helyzetének ismertetése, különös tekintettel a gyorsan terjedő bogumil eretnekségre. Az eretnekmozgalmakat szerzőink természetesen nem tekintik az „osztályharc" eszközének. Szerintük a bogumilizmus bonyolult jelenség, amelyet a keleti kereszténységben létező szellemi irányzatokkal, a sokféle eretnekséggel, de főleg a paulikánus nézetekkel összefüggésben lehet megérteni és jellemezni. A ,,Bolgár hősköltemény, Szamuil (Sámuel) cár. 971-1018" című fejezettel zárul ,Α- bolgárok története az őskortól a XVI.-ig" harmadik része. A szerzők valóban hőskölteménynek fogják