Századok – 2004

Beszámoló - Beszámoló a Gyöngyösön 2004. március 26-án megrendezett Rákóczi Ferenc emlékülésről (Mészáros Kálmán) IV/957

BESZÁMOLÓ 959 Jelen sorok írója (Hadtörténeti Intézet) Csajághy János brigadéros életének legfőbb állomásait mutatta be. A tollat és kardot egyaránt jól forgató, de meglehetősen szertelen, sőt marcona természetű katona a kuruc hadsereg felső vezetésének tipikus alakja volt. Gyalogezrede élén hol várostromokban és sáncharcokban tüntette ki magát, hol pedig személyes viszályokba keveredett. Nevét Gyöngyös és Heves-Külső-Szolnok vármegye történelmének lapjai is megőrizték. 1707 tavaszán ezredével a városban állomásozott, és súlyos konfliktusba került a helyi és vármegyei elöljárókkal. Később, mivel egy összeszólalkozás alkalmával még saját tiszttársát is leszúrta, hosszasan raboskodott Egerben. Kiszabadulása után Szolnok kapitánya lett, de 1710. október 17-én kénytelen volt feladni a várat a császáriaknak. Közreműködött a szatmári béke létrehozásában, és annak eredeti példányát ő vitte fel Bécsbe ratifikáció végett. Ezredesi címmel császári szolgálatba állt, de betegség következtében már 1712. január elején életét vesztette. Rövid szünet után R. Várkonyi Ágnes nyugalmazott egyetemi tanár (ELTE) vette át az elnöklést. Fáy Zoltán, a Magyar Ferences Könyvtár munkatársa Rákóczi és a ferencesek kapcsolatáról tartott előadást. Miként hangsúlyozta, Szántó Konrád 1976-ban önálló tanulmányban foglalta össze a témát a Vigília hasábjain, de az azóta eltelt, viszonylag rövid idő ellenére is számos új adat került elő a szerencse és a 20. század viszontagságos történelmének furcsaságai folytán. A gyöngyösi rendház feloszlatása előtt elrejtett és csak 1998-ban előkerült forrásanyagból, valamint a rend országos közgyűjteményekbe került könyveinek csak az utóbbi időben felfedezett possessor-bejegyzései nyomán mindenekelőtt Bárkányi Jánosnak, a kis Rákóczi nevelőjének életútjára vonatkozó ismereteinket sikerült jelentősen kiegészíteni. A derék szerzetes pályáját immár évről évre nyomon követhetjük, RákóczitóJ kapott könyvei pedig kultúrtörténeti és muzeális jelentőségű felfedezéssel váltak nemzeti kincseink értékes részévé. Fülöp Lajos nyugalmazott egyetemi tanár (ELTE) az emlékíró Rákóczit mutatta be. A fejedelem a magyar késő barokk irodalom jelentős alakja és az emlékírók európai szintű képviselője volt egyben. Műveit retorikai és nyelvi felkészültség, műfaji sokszínűség jellemzi. Vallomásai és Emlékiratai az egyéni és nemzeti önvizsgálat igényével, ugyanakkor a külföld tájékoztatására, tehát részben politikai céllal íródtak. Fohászai egy részét a felekezetköziség, egyfajta korai „ökumené" jellemzi. Rákóczi személye és eszmeisége mindemellett a népköltészet és a szépirodalom ihletőjévé is vált, irodalmi és történelmi öröksége így egyaránt maradandónak bizonyult. R. Várkonyi Ágnes az emlékülés zárszavában a további kutatások fontosságát hangsúlyozta, és reményét fejezte ki, hogy a szabadságharc elhúzódó évfordulója kapcsán ehhez a lehetőségek is kedvezőbbé válnak. A rendezvény másnapján tartották meg a Történelmi Társulat éves közgyűlését. (Lásd a következő oldalakon.) Mészáros Kálmán