Századok – 2004

Beszámoló - Beszámoló a Gyöngyösön 2004. március 26-án megrendezett Rákóczi Ferenc emlékülésről (Mészáros Kálmán) IV/957

BESZÁMOLÓ BESZÁMOLÓ A Gyöngyösön 2004. március 26-án megrendezett Rákóczi Ferenc emlékülésről A Rákóczi-szabadságharc második esztendejének tricentenáriuma a kuruc és királyhű rendek közötti megegyezési kísérletek sorát megnyitó 1704. március 18-29-i, első gyöngyösi békeértekezlet kerek évfordulója is egyben. Ebből az alkalomból a Magyar Történelmi Társulat, Gyöngyös Város Önkormányzata és a Mátra Honvédkaszinó Kulturális Egyesület 2004. március 26-án emlékülést tartott a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ Tanácstermében. A II. Rákóczi Ferenc fejedelem és gróf Széchényi Pál kalocsai érsek tárgyalásait felidéző megemlékezés a Könyves Kálmán téren álló, Györfi Sándor karcagi művész alkotta egészalakos Rákóczi-szobor megkoszorúzásával vette kezdetét. Ezt követően Kosáry Domokos, a Magyar Történelmi Társulat elnökének távollétében Gecsényi Lajos ügyvezető alelnök nyitotta meg a tudományos emlékülést, majd Hiesz György polgármester üdvözölte a konferenciát, amelyet a város országgyűlési képviselője, Fodor Gábor is megtisztelt jelenlétével. A délelőtti ülésszak elnöki tisztét Gecsényi Lajos látta el. Elsőként Kalmár János egyetemi docens (Eötvös Loránd Tudományegyetem) tartotta meg „A Rákóczi-szabadságharc és Európa" című előadását, amelyben annak közjogi helyzetét és külpolitikai törekvéseit elemezte. Megállapította, hogy Rákóczi erdélyi fejedelmi őseinek korábbi szerződéseire, tehát dinasztikus alapokra hivatkozva próbálta meg felépíteni külpolitikai kapcsolatait, mindenekelőtt a franciákkal és a svédekkel. Részletesen felvázolta a spanyol örökösödési és az északi háború diplomáciai és katonai eseményeit, a szövetségi rendszerek alakulását, és kitért Rákóczi és Péter cár szerződésének hátterére is. Végül az utrechti és rastatti békekötés kapcsán Rákóczinak az európai diplomáciában kifejtett utolsó törekvéseit és azok kudarcát ismertette. Barta János tanszékvezető egyetemi tanár (Debreceni Egyetem) előadásában a szabadságharc társadalmi hátterét mutatta be. A török kiűzése utáni új berendezkedés kapcsán részben szükségszerű, de a magyar társadalom szinte valamennyi rétegét negatívan érintő intézkedésekre került sor, s ez teremtette meg a szabadságharc széles társadalmi bázisát. A nemesség politikai célkitűzései, a vitézlő rend kiváltságainak veszélybe kerülése és a jobbágyság megnövekedett terhei együttesen vezettek a fegyveres konfliktus kirobbantásához. Természetes azonban, hogy földrajzi, politikai okok és történelmi hagyományok miatt nem beszélhetünk egységes, a társadalom minden rétegére és csoportjára kiterjedő mozgalomról, vagyis Rákóczi mögé sem sorakozott fel a rendek és a parasztság egésze. A nemzetiségek részvételét is rendi, vallási és földrajzi helyzetük határozta meg. Az előadó utalt a nyugat-európai polgári, illetve polgárosodó és a kelet-európai rendi társadalmak különbségeire, és ebből fakadóan a Rákóczi-szabadságharc történelmi értékelésének problémáira is.