Századok – 2004
Közlemények - Sashalmi Endre: Tulajdonosi dinaszticizmus és államfogalom a 17. századi Oroszországban IV/893
918 SASHALMI ENDRE modern eszméjének beszüremlése. A nyugati kultúrkörben ezek ok-okozati összefüggésben levő dolgok voltak, maguk is a politikai gondolkodás évszázados fejlődésének eredményei. A modern államfogalom elsajátítása tehát már csak ezért is korlátozott maradt Oroszországban.16 1 Az isteni jogalap erősségéből, azaz a cár személyének misztériumából kifolyólag pedig, az uralkodó, és nem az állam állt a hatalomról való gondolkodás középpontjában. Nagy Péter alatt sem volt ez másként, amit jól jellemez az új ideológia legfontosabb dokumentumának (1722) címe: Az uralkodó akaratának joga állama örökösének meghatározásában. Ez ugyanis, bár igen röviden érinti például a szuverenitás kérdését, az állam modern fogalma helyett a korlátlan uralkodói hatalom alátámasztásával foglalkozik.16 2 Péternek és ideológusainak „talán az volt a szándéka, hogy megerősítsék a monarchiát azáltal, hogy a legitimáció forrásának további elemeként beemelik »az államot«".16 3 Péter törekvése arra irányult, hogy az uralkodó személyéhez tapadó kötelezettségek mellett, beleplántálja alattvalóiba „az államnak mint aktív politikai erőnek" a személytelen eszméjét,16 4 amellyel szemben nemcsak az alattvalóknak, de magának az uralkodónak is kötelezettségei vannak, mégpedig egy magasabb cél, a közjó érdekében.16 5 Mindazonáltal ő maga sem értette meg igazán az államnak ezt az új felfogását,16 6 amely szerint az állam felette áll a partikuláris érdekeknek, beleértve az uralkodói érdeket és akaratot is. (A trónöröklés kérdésének kezelése mindennél jobban mutatja, hogy valójában mi volt Nagy Péter felfogása a goszudarsztvoról,16 7 ) Az állam minden tekintetben modern fogalmát Oroszországban valószínűleg I. Sándor főminisztere (1808-1812) és bizalmasa, Szperanszkij használta először, aki az orosz politika rendszert alapjaiban akarta megváltoztatni. 1809-es írásának, Bevezetés az állami törvények lefektetéséhez (Az államberendezkedés általános tervezete) már a címe is világossá teszi, hogy miért illeti meg Szperanszkijt különleges hely az orosz államelmélet történetében: koncepciójának középpontjában már nem az uralkodó hatalmának, hanem az állam hatalmának a vizsgálata állt. Mindazonáltal Szperanszkij államfelfogása a ritka kivételek körébe tartozott a későbbiekben is, mivel a domináns szemlélet továbbra is az maradt, amit Dixon így fogalmazott meg: „az államot nem saját jogán létező politikai szereplőként fogták fel, amely iránt az összes alattvaló állampolgári hűséggel tartozott és amelyet az uralkodónak kötelességes volt fenntartani, hanem inkább olyan dologként, mely maga is a cár uralma alatt állt; az állam az »5« állama volt, amit úgy használt, ahogy az neki tetszett, amit fenntartott azért, hogy fenntartsa saját pozícióját".16 8 Ez a felfogás érvényesült az 1797-es öröklési törvényben is, melyre az írás elején utaltunk. 161 A modern államfogalom kialakulását akadályozó tényezőkre lásd Dixon i. m. 189-198. 162 Erre lásd: Sashalmi E.: „A cár akarata törvény": Az abszolutizmus és az uralkodói akarat a péteri ideológiában. In: Századok 2001/6. 1425-1431. 163 Dixon i. m. 193. 164 Uo. 191. 165 Pipes i. m. (1974) 127. 166 Uo. 127. 167 Erre vonatkozólag lásd: Sashalmi i.m. (2001) 1420-1421. 168 Dixon i. m. 196-197. (Kiemelés tőlem S.E.)
