Századok – 2004
Közlemények - Sashalmi Endre: Tulajdonosi dinaszticizmus és államfogalom a 17. századi Oroszországban IV/893
912 SASHALMI ENDRE Andrejnek 1682-es pere.12 5 Mégpedig nem kizárólag a goszudarsztvo elszemélytelenedési folyamatának, hanem egyúttal az állam és az egyház elvi elkülönítésének kérdése szempontjából is. A vádpontok közt szerepelt, hogy szolgálatukkal „rossz hírbe hozták az Államot (Goszudarsztvu) és veszteséget okoztak neki, ugyanakkor semmit nem tettek az uralkodók nevének örök dicsőségére és az egész Állam gyarapodására (vszemu Goszudarsztvu k pribili)" ezenkívül Iván Hovanszkij több ízben úgy beszélt „mintha az egész Állam (uszjo Goszudarszvto) csak az ő haláláig állna", mert azután mindenki „térdig vérben fog járni Moszkvában".12 6 Ugyanakkor Iván Hovanszkij az 1682-es lázadás résztvevőit, akik az elhunyt Alekszej cárt és a pátriárkát „istenkáromló szavakkal" gyalázták, azaz „a szent Egyház és az egész Állam (vszevo Goszudarsztva) elleni lázadókat meg akarta menteni a büntetéstől".12 7 Végezetül pedig „lelepleződött gonosz tervük, amely az Uralkodók hatalma és egészsége ellen irányult", valamint „mindenben világossá vált az árulásuk és az, hogy a Moszkvai Állam megszerzésére törtek (pod Goszudarsztvom Moszkovszkim podiszkanyije)".128 További fontos fejlemény az államfogalom kapcsán az államügyek kifejezés igoszudarsztvennije gyela, gyela goszudarsztva) megjelenése az uralkodó ügyei terminus mellett. Az államügyek kifejezés 3 ízben előfordul már az 1649-es törvénykönyvben, ebből kétszer a preambulumban. Egy ízben viszont olyan vonatkozásban szerepel, amely értelmileg közel áll az államérdekhez:„Vasárnap pedig senki felett ne ítélkezzenek, és senki ne üljön a prikázokban, és semmilyen üggyel ne foglalkozzanak, kivéve a legszükségesebb Államügyeket (szamih nuzsnih Goszudarsztvennih gyei)."12 9 Az államügyek kifejezés a század második felében gyakoribbá válik, ugyanakkor a század végére teret nyer a goszudarsztvo jelző nélkül való használata, és nagyjából 1700-tól ez lesz az általános gyakorlat. Érdemes e két fejlemény vonatkozásban néhány szóban utalni Grigorij Kotosihin munkájára, mely a következő címet viseli: Oroszországról Alekszej Mihajlovics uralkodása idején. Kotosihin ugyanis az 1640-es évek közepétől az 1660-as évek elejéig a Külügyi Prikáz hivatalnoka volt,13 0 tehát abban a prikázban dolgozott, amelyik leginkább ki volt téve a nyugati hatásoknak. Kotosihin 1664-ben Lengyelországba menekült, majd kis kitérőkkel a svéd uralom alatt álló Narvába érkezett.13 1 Végül 1666-ban Stockholmba ment, ahol a svéd király szolgálatába lépett, de hamarosan halálra ítélték szállásadójának megöléséért, és 1667-ben kivégezték.13 2 Valószínűleg a svéd királyi tanács megbízásából írta meg az említett művet Stockholmban.13 3 Feltehetően a svéd olvasóközönségnek szánta, és a mű két svéd fordítást is megélt, 1669-ben, illetve 1682-ben. 13 4 123 Hovanszkij politikai szerepét lásd Szvák Gyulánál. In: Niederhauser E.-Szvák Gy. : A Romanovok. Bp. 2002. 49. 126 Szobranyije goszudarsztvennih gramot i dogovorov. Moszkva, 1828. vol. 4. 460—161. 127 Uo. 461. 128 Uo. 462. 129 Ulozsenyije X. 25 tc. 130 Pennington, A. E. (ed.): Kotosihin, G.: Ο Rosszii ν carsztvovanyije Alekszeja Mihajlovicsa. Text and Commentary. Oxford, 1980. 1. 131 Uo. 3-4. 132 Uo. 5-7. 133 Uo. 6. 134 Uo. 6, 9.