Századok – 2004

Közlemények - Sashalmi Endre: Tulajdonosi dinaszticizmus és államfogalom a 17. századi Oroszországban IV/893

TULAJDONOSI DINASZTICIZMUS ÉS ÁLLAMFOGALOM... 897 V nagyon későn, és nagyon tökéletlenül ment végbe", ezért „Oroszország par excellence azon államok kategóriájába tartozik, amelyeket a politikai és szociológiai irodalom hagyományosan »patrimoniálisnak« nevez".35

Pipes ugyanakkor a következő megállapítást teszi a goszudarsztvo, azaz az orosz nyelvben az államot jelentő szó kapcsán a 17. század közepe előtti időre vonatkozóan: „Bár a goszudarsztvot »államnak« fordítjuk, pontosabb megfelelője lenne a »birtok«."36 Ugyanis a 17. század közepe előtt, „amennyiben egyáltalán gondolkoztak erről", Ά goszudarsztvo az uralkodó „személyét, saját embereit és az ő patrimoniumát jelentette" az oroszok számára, azaz a cár tulajdonát képezte.37

Pipes megjegyzi, hogy Ά goszudarsztvo nélkülözi a jogi jelleget, szemben azokkal a terminusokkal, amelyek a nyugati nyelvekben az államot jelölik {état, state, Staat, stb.), és amelyek a jogi implikációval bíró latin status (jogállapot, jogállás, társadalmi állás, azaz „rend") szóból származnak.38

Az államnak mint az „uralkodótól elkülönült entitásnak az eszméje" szerinte Oroszországban a 17. század közepén jelent meg, de csak Nagy Péter alatt terjedt el szélesebb körben.3

9

Jellemző ugyanakkor, hogy az orosz államfogalom kapcsán idézi a XIV Lajosnak tulajdonított mondást, és megjegyezi: kétséges, hogy ilyen kijelentést tett volna valaha is a király, amely kijelentés egyébiránt „az egész nyugati tradícióval oly ellentétes érzületet tükröz".40

Majd így folytatja: „Sokkal jellemzőbbek, és egyben hitelesek is azok a szavak, amelyeket halálos ágyán mondott: »En eltávozom, de az állam örökké élni fog«."41 Ugyanez az értelmezés köszön vissza Pipes későbbi munkájában: „1905-ig Oroszországban korlátlan egyeduralom volt A politikai hatalmat a dinasztia tulajdonának tekintették,42

amelyet minden cár megőrzött, s kötelességszerűen tovább kellett hogy adjon — érintetlenül — az örökösének Oroszországban, miként az úgynevezett »orientális despotikus rendszerekben«, a cár nemcsak uralkodott országán, hanem birtokolta is..., saját tulajdonaként kezelte az államhatalmat,"43 A korábbiakban elmondottak alapján azonban egyértelmű, hogy a tulajdonosi dinaszticizmus önmagában nem tekinthető olyan elemnek, amely az orosz viszonyok „különösségének" a bizonyítéka lenne. Ellenkezőleg; meggyőződésem, hogy 35

Uo. XVIII. 36

Uo. 78. 37

Uo. 127, 78. 38

Uo. 78. A franciában az éstat - état, az angolban az estate - state alakváltozás eredményeként. Dyson i.m. 27-28. 39

Pipes i.m. 127. 40

Uo. 127. 41

Uo. 127. A francia eredeti alapján a szöveghű fordítás: „az állam örökké fennmarad". Collins szerint az állam említése azért fontos, mert „a király mindig gondosan megválogatta szavait". Collins, J. B.·. The State in Early Modern France. Cambridge, 1996. 175. 42

Amikor az 1905-ös forradalom hatására a cár arra kényszerült, hogy alkotmányt adjon az országnak, az egyik nagyherceg franciául ezt az érvet állította szembe az autokrácia korlátozásával: „Oroszország a mi egész családunké." Cherniavsky, M.: Tsar and People. Studies in Russian Myths. New Haven-London, 1960. 90. Ez volt a véleménye magának II. Miklósnak is, aki Oroszországot a „Romanov nemzetség magántulajdonának tekintette". Ananyjics, Β. V (ed.): Vlaszty i reformi ν Rosszii. Szanktpetyerburg, 1996. 396. 43

Pipes, R.\ Az orosz forradalom története. Bp. 1997. 24-25. (Kiemelés tőlem S.E.) Érdekes, hogy Pipes itt tulajdonképpen Rowen kifejezéseihez kísértetiesen hasonló megfogalmazásokkal él.