Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
KATOLIKUS MISSZIÓK MAGYARORSZÁGON 1622 ÉS 1700 KÖZÖTT 881 mint királyi hivatalnok, hanem mint bíboros és püspök, a Hitterjesztés Szent Kongregációja tagja tette.13 1 Sem a Kongregáció segélye, sem a hívek adományai nem tették volna lehetővé, hogy a magyarországi missziók fennmaradjanak. A misszionáriusokat a királyi Magyarországon és Erdélyben a katolikus földesurak tartották el. A hódoltság földesuraitól, a török bégektől ilyen támogatást a katolikus hittérítők nem várhattak. Ott a hívek leggazdagabbjai, a katolikus kereskedők nyújtották a missziók anyagi hátterét. A misszió pénzét elsikkasztják A Hitterjesztés Szent Kongregációja vagyona többször jelentett kísértést az azt kezelők számára. A Kongregáció alkalmazottai ugyan kezdetben, a korai lelkesedés idején felajánlották, hogy fizetség nélkül dolgoznak,13 2 a lelkek üdvét tartva szem előtt, később azonban az ellenőrök sikkasztási ügyekre is bukkantak. 1657-ben a Kongregáció pénzügyeit intéző Ugo Serughi ágens helyettese, Alessandro d Aste 3600 scudót sikkasztott el, mint láttuk, ez a hatalmas összeg az erdélyi ferences iskolának küldött évi segély 120-szorosa volt! A Kongregáció nemcsak a sikkasztót, de az ellenőrzést elmulasztó ágenst is elmarasztalta.133 A magyarországi misszió pénzügyeit intéző hivatalnokok sem tudtak ellenállni a csábításnak. Giovanni Domenico Verusio a Hitteijesztés Szent Kongregációja egyik ágense, és egyben a magyarországi missziók prokurátora volt, ő intézte a misszionáriusok római ügyeit. Hozzá fordult pl. Giovanni Desmanich bosnyák ferences, a temesközi misszió prefektusa, hogy szerezzen számára szállást Rómában. 1644-ben pedig Marco Bandini temesközi misszionárius, majd marcianopolisi missziós érsek bízta meg Verusiót, hogy gondoskodjék számára néhány szép szentképről a moldvai és havasalföldi vajdák és püspökeik számára, mert ott akar téríteni.134 Desmanich ezen kívül a Kongregáció által a Temesvár környéki misszió számára kiutalt segélyeket is — amelyek korábban a már említett Marco Spudeo prokurátor útján érkeztek hozzá135 —, később Verusión keresztül kapta volna meg. A ferences misszionárius ezért — ami utólag nem kis naivitásnak bizonyult! — előre aláírt „bianco" nyugtákat, vagy ahogy a korban mondták, „cartabiancákat". Desmanich a lippai misszióban ezeknek az üres papíroknak az aljára aláírta: a fenti összeget a misszió céljaira Verusio procuratoromtól hiánytalanul átvettem. 1650-ben a misszió egyik bolgár szerzetese, Gabriele Thomasi Rómában járt, és panaszkodott a Kongregációban. Hiába igyekszik azon, írta Thomasi, hogy megkapja két és fél évi ellátmányát, továbbá a misszió iskolájának pénzét az utóbbi három évre. Giovanni Domenico Verusio prokurátor nem akarja neki át-131 APF SOCG Vol. 519. Fol. 51-52/v. APF SC Ungheria-Transilvania Vol. 2. Fol. 360. APF SOCG Vol. 520. Ε 75-76/r. Vol. 520. F. 74. Vol. 521. Fol. 4/r-v. APF SC Ungheria Transilvania Vol. 3. Fol. 5+ 6/v. 132 APF Acta SC Vol. 3. Fol. 8-9. 133 APF Acta SC Vol. 26. Fol. 27-30. 134 APF SOCG Vol. 127. Fol. 413/r-v. + 434/v. 135 APF SOCG Vol. 85. Fol. 395.+ 400/v.
