Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
KATOLIKUS MISSZIÓK MAGYARORSZÁGON 1622 ÉS 1700 KÖZÖTT 879 a Kongregáció segélyének a sokszorosa is kevés lett volna. A misszionáriusoknak küldött pénz normális körülmények között elegendő lehetett volna - de a török hódoltságban csak igen ritkán volt nyugodt a katolikus papok élete. Másrészt, ha a misszionáriusoknak Rómába küldött, a segélyeket gyakran sürgető és a kiutalt összegeket jóval ritkábban megköszönő leveleit áttekintjük, akkor egyértelmű, hogy a Kongregáció által kiutalt összegek csak szaggatottan, néha többéves késéssel, gyakran pedig egyáltalán nem érkeztek meg a missziókba. A misszióknak megszavazott segélyeknek nemcsak az előteremtése, de az eljuttatása is nagy nehézséget jelentett, a távoli missziókba gyakran veszélyes utakon érkezett meg a pénz. A Propagandának a fontosabb kikötőkben külön ágensei voltak, akik között szerzeteseket éppenúgy találunk, mint kereskedőket. A pápai állam adriai kapuja Ancona kikötőváros volt. Ide érkeztek hajóval a Magyarországról akár Velencén, akár Raguzán át Rómába igyekvő misszionáriusok. A Hitterjesztés Szent Kongregációja itteni ágensei szállásról éppenúgy gondoskodtak a misszionáriusok számára, mint helyről a kifutó hajókon. Ok továbbították a leveleket és a pénzküldemények számára is találtak megbízható közvetítőt. A hódoltság misszióspüspöke, Alberto Rengjich raguzai ferences már meglehetősen modern módon jutott a Kongregációtól kapott ellátmányához: A püspök prokurátora, azaz római ügyvivője, Marco Spudeo, Rómában a bankból váltóra vette fel a félévenként folyósított összeget.122 Rengjich misszióspüspök 1626-ban arra kérte a Propagandát, hogy tartsák vissza ezt az pénzt, mert Rómában akar belőle vásárolni mindenféle szükséges dolgot. „Tartsák vissza a június havi ellátmányomat, és inkább a bankban legyen hitelem, mert Rómában akarok élni vele egy vásárlásra, amelyre szükségem van, és erről írok a mondott Spudeonak (a püspök prokurátora) is, hogy ne vegye fel azt a pénzt. írok továbbá Acchile Venereo úrnak is (a Kongregáció ágense), hogy ne írja meg a váltót, hanem ehelyett legyen hitelem a bankban, további utasításomig, mert nagyon résen kell lennem, erre a kevéske pénzemre figyelve, mert nincs más, ahonnan fedezhetném a kiadásaimat, pedig sokat kell költenem most a (misszió) kezdetén".12 3 A következő hódoltsági misszióspüspök, Giacomo Boncarpi olasz ferences, amikor még Bécsben készülődött a belgrádi útjára, azt kérte a Kongregációtól, hogy a neki szánt összeget Rómában fizessék ki azoknak a kereskedőknek, akik Béccsel üzleti összeköttetésben állnak, így hamarabb kapja meg a pénzt. Amint ez megérkezik, elindul a hódoltságba, ígérte.12 4 Ekkor a hódoltsági misszióspüspök még a császárvárosban volt, oda könnyebben megérkezett a Rómában folyósított összeg. Nehezebb volt azonban a pénz elküldése török földre vagy Erdélybe. A Propaganda általában katolikus kereskedőkön keresztül juttatta el a pénzt a hódoltsági és erdélyi missziókba. így kapta meg 1654-ben Luca Diodati temesvári misszionárius Ancona kikötőn keresztül a neki szánt 100 scudót egy Bosdari Diodono olasz-horvát nevű, minden bizonnyal dalmát (raguzai vagy 122 APF SOCG Vol. 56. Fol. 247-248/v. 123 APF SOCG Vol. 56. Fol. 226-227/v. 1241. Gy. Tóth: Litterae missionariorum i. m. II. 1213. 1239-1241. 1243. APF SOCG Vol. 85. Fol. 235/r-v. SOCG Vol. 87. Fol. 267.
