Századok – 2004

Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843

846 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY lasztotta ezt a napot, mert a katolikus egyház ezen a napon emlékezik meg arról, hogy a három pogány keleti király felkereste és imádta az újszülött Megváltót. A Kongregáció római palotájában a Propaganda házikápolnája is a Háromkirályok titulusát viselte. Itt tettek ünnepélyes fogadalmat tanulmányaik végén a Propaganda kollégiumának végzett növendékei, mielőtt elindultak volna szerte a világba, hogy a missziókon hirdessék a katolikus hitet és a római egyház hatalmát - a Háromkirályok név kiválasztásával a pápaság nagyon határozottan akarta hirdetni a saját primátusát a világban. A Hitteijesztés Szent Kongregációja megalapításának közvetlen előzményeiről források híján egyelőre nagyon keveset tudunk. VIII. Kelemen pápasága alatt létezett már egy hasonló nevű, de sokkal kisebb jelentőségű, és csak rövid ideig fennállt bíboros-tanács. A spanyol király, III. Fülöp (1598-1621) ellenkezése miatt azonban VIII. Kelemen utóda, V Pál pápa nem törekedett egy, az egész világra kiterjedő hatalmú missziós központ létrehozására. Ez nyilvánvalóan korlátozta volna a spanyol és portugál uralkodók (ekkor mindkét trónon III. Fülöp ült!) királyi kegyuraságáról szóló pápai kiváltságokat, a spanyol és portugál gyarmatokon működő missziók feletti krályi ellenőrzést. III. Fülöp halála után az új pápa, XV Gergely — aki a spanyolok iránt sokkal kevésbé volt elkötelezett — nem habozott, meghozta az V Pál uralkodása alatt a missziókban aktív szerzetesrendek nyomása miatt már régóta érlelődő döntést, - ez egyben a kora újkori egyház- és művelődéstörténet egyik alapvető fordulatát is jelentette. Vízkereszt napján azonban a pápa csak szóban hirdette ki döntését a missziókkal foglalkozó Kongregációról. A fennmaradt forrásokból nem állapítható meg, hogy XV Gergely tulajdonképpen milyen aktussal alapította meg a katolikus megújulás egyik legfontosabb intézményét. Nagyon valószínű, hogy a pápa és a bíborosok egy közös imán fohászkodtak a missziókért. A tényleges munka egy héttel később, az új testület első ülésén kezdődött.1

3 A bíborosok a továbbiakban megvitatták az alapító pápai bulla tervezetét. A bulla szövegét a Kongregáció mindegyik tagja megkapta, hogy megtehesse a megjegyzéseit, és miután szeptemberben mindezt újra megtárgyalták, október 6-án kinyomtatták az ünnepélyes bullát. Nem tudjuk, hogy miért éppen június 22-re datálták, valószínűnek tűnik, hogy ezen a napon nyújtották át XV Gergely pápának a pápai audiencia keretében a szöveget. Az Inscrutabili divinae providentiae (A kifürkészhetetlen isteni gondviselésnek) kezdetű bulla összefoglalta a Hitterjesztés Szent Kongregációja feladatait. „Lehetetlen könnyek nélkül megemlékeznünk arról", írta a pápa, hogy a juhok, azaz a hívek milyen hatalmas tömege tévelyeg szétszórva, akik a katolikus egyház aklát vagy sohasem ismerhették meg, vagy pedig, bár valaha ismerték, a sátán megtévesztette őket, és elhagyták ezt a biztos aklot. Másokat pedig a mohamedánok „mocskos őrültsége" vakított el, és ennek hatására „emberi természetüket majdnem állativá változtatták."1

4 13

Archivio di Sacra Congregazione de Propaganda Fide, Roma (=APF), Acta SC Vol. 3. Fol. 1-2. 14 Carl Mirbt: Quellen zur Geschichte des Papsttums und des römischen Katholizimus. Tübingen 1934. 368. Memoria rerum III. 662-664. Collectanea Sacrae Congregationis de Propaganda Fide, seu décréta, instructiones, rescripta pro apostolicis missionibus. Romae 1907. I. 2-4.